www.biuss.blogspot.hu

Kicsit lehúztad a kötött pulcsit. Leveszed és rám teszed. Egy nyakláncot, ami nagyon fontos neked. - Ezt neked adom, bízok benned, soha nem bíztam ennyire. - Ez meg mi? Ez rajtad volt?? - Mindig ruha alatt hordom. Fordulj ide. Kikerekednek a szemeim, meglepődés sugárzik és  a különleges elhatározás benne. Kitágult a pupillám, mert rád nézek. Egy nyaklánc van most rajtam. Amikor egymás mellett ültünk és azt mondtuk milyen nehéz egy életre valakit rendeltetni. Körülöttünk lévők is mind erről beszélgettek. De mi már remélem meg maradunk egymásnak. Nem tudom levenni, addig amíg újra nem látlak rajtam lesz.  Vagy mindig, amikor távolabb vagyunk. A tiéd leszek. Csak is a tiéd.

Már sötétedett. Végig beszélgettünk szinte a napot. Csak álltam az ablak előtt, lehajoltam. Nem bírtad tovább. Mellém álltál. Lehúztad a nadrágomat, a bugyimat is. Én meg gyűrögettem a pólóm, hogy csak azért, se láss semmit. - Na ezt most tuti nem fogod vissza venni!!!  - Nevettél, fogdostad a fenekem közben. -  Aztán hirtelen beledobtad a bugyim a mosogatóba. - Hát ez vizes lett, így tényleg nem tudom felvenni. - Én is nevetek. De inkább a helyzeten, hogy alig hagyom magam. - Most bugyi nélkül menjek haza, azt szeretnéd??? - Ki próbálhatnád, nem kell az rád. Így nem is engedlek haza. Még nem csináltunk semmit. - Bevonszoltál a szobába.- Csak annyi maradt, hogy a földre tepertük le egymást a nagy izgalomban. Nem is az ágyra. Készen állsz. Készen állunk. Játszunk. Egy végjátékot, amit csak a testünk ad meg. Rossz vagyok, most már tudod. Nyúlj, hozzám sokszor, és addig nem leszel egyedül. Meg kell ezt újra tapasztalnom, hogy jöjjön utánad valaki értékesebb. Meg...

Lehelj. Érints. Simogass. Tépj szét. Szedd le rólam. Harapj. Fogj le. Erősen. Durván. Tapogass. Simogass. Gyengén. Hitesd el. Szeress. Csókold. Remegj bele. Kötözz meg. Gyűlölj. Fojtogass. Ordítsd. Mindenhogy, mindenhol. Ezért vagyok itt. Élvezni. Élvezd, úgyhogy átlépjük még önmagunkat is. Csak pusztán vágyni, akarni, a gyönyört, amit átadunk. Lefojt a piros rúzsom.

Csináltam a vacsorát. Előveszem a hűtőből a befőttes üveget. Eszembe jut, hogy ezt te vetted. Kiveszek belőle egy uborkát.  Arra gondolok, hogy minél hamarabb meg akarom enni. Már nem találkozunk többet, én döntöttem így. Nincs meg az a valami. Csak a sok magányos uborka, amit a kezemben tartok hátha együtt lesz kettő újra, ahogy mi is. De mielőtt ez megtörténne, üres az üveg.  A szerelmes vagyok érzés, ami még soha nem talált rám. Csak te, beszorítva időhatárok közé.