www.biuss.blogspot.hu

Van egy szó, amit nehéz kimondani. Ha nekem mondják próbálom emlékeimben tartani. Csak annak mondom, akivel szeretek lenni. Aki, megtud nevettetni. Akinek, jó örömet szerezni. Összeveszni, és utána kibékülni. A könnyeket le lehet törölni. De a sebeket lehetetlen meggyógyítani. Ez a szó, a fájdalmakat enyhíti. Sokat lehet tőle szenvedni. A falakat át lehet törni. Ha hallod, nem számít semmi. Szívedet, ilyenkor siet beragyogni. Vágyaid kezdenek megvalósulni.

Egy pillanat, amiben teljesen magad vagy. Amit sosem felejtesz el, ami a szívedben nyomot hagy. Szereted ezt a pillanatot vissza - vissza játszani, mert olyan szép volt, ezért örökre megakarod tartani. Ezeket hangokat jó hallani. Úgy érzed lehetetlen a fejedből kiverni. Mit az életed képekben szokott lefényképezni. Előidézed, mert a képek szeretnek vissza – vissza térni. Ezért néha szomorú is leszel, mert nem szeretnének újabb képekkel helyet cserélni. Belegondoltál már, milyen egy amnézia? Elveszne miatta egy egész dinasztia. Ami telis tele van fontos lényekkel. Csak az a baj hogy ha hagyod ezek a fontos lények legurulnak a dombon egy gumikerékkel. Tudom, félsz te is hogy elfelejtenek én is félek ettől nagyon, mert már kezdenek. Hiányozna minden, mert a pillanatok azok amikben eddig igazán hittem. Mindíg hiszek, csak néha, amik történnek velem, azokat nem értem. Szeretném, hogy legyen még több emlékem. Az emlékezés az életem.