Ugrás a fő tartalomra

Emlékezés.

Egy pillanat, amiben teljesen magad vagy.
Amit sosem felejtesz el, ami a szívedben nyomot hagy.
Szereted ezt a pillanatot vissza - vissza játszani, mert olyan szép volt, ezért örökre megakarod tartani.
Ezeket hangokat jó hallani. Úgy érzed lehetetlen a fejedből kiverni.
Mit az életed képekben szokott lefényképezni.
Előidézed, mert a képek szeretnek vissza – vissza térni.
Ezért néha szomorú is leszel,

mert nem szeretnének újabb képekkel helyet cserélni.
Belegondoltál már, milyen egy amnézia?

Elveszne miatta egy egész dinasztia.
Ami telis tele van fontos lényekkel.

Csak az a baj hogy ha hagyod ezek a fontos lények legurulnak a dombon egy gumikerékkel.
Tudom, félsz te is hogy elfelejtenek én is félek ettől nagyon,

mert már kezdenek.
Hiányozna minden, mert a pillanatok azok amikben eddig igazán hittem.
Mindíg hiszek, csak néha, amik történnek velem, azokat nem értem.
Szeretném, hogy legyen még több emlékem.
Az emlékezés az életem.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Új. Élet.

Itt vagyok a kórházi szobában. Alig aludtam. Tegnap este feküdtem be. Elérkezett az idő. Még utoljára lefotózom magam a pocakommal. Nehéz elképzelni, milyen lesz, neked, oda kint. Lassan hívnak be a szülő szobára, és beindítják a szülést. Nem jössz ki magadtól. Amíg várakozom, a hajamat is kivasalom, mint a sztárok, akik magán orvost fizetnek és várják a csodát. Egyedül vagyok. Vajon, mikor érkezik meg az, aki bent lesz velem? Most nagyon jót tenne, egy segítő kéz. Idáig, féltem, hogy a vég következik csak, és belefogok halni. Talán. Lassan létrehozok, egy kisbabát, és kíváncsi vagyok a valóságban, hogy történhet ez meg. Ami a legrosszabb lehet, hogy elvesznek tőlem, és eltűnsz. Veled együtt, akkor a bennem lévő anya is. Remélem megmaradunk. Mindketten. Kezdődik, egy új élet. A varázslat.

Félelem és távolság.

Jakob T. Márta. festménye. Beszélek beszélek beszélek hozzád. De a lelkem néma csak sajog és elhallgat. .   Olyan mintha üres lenne. Érzem a tekinteteket. Valaki iránt szimpátiát,  több nincs. Kizökkentem a világomból, már az emberekhez is odamerek menni. De mégis olyan mintha egyedül lennék. Beszélek beszélek beszélek hozzád. De, olyan, mintha csend lenne. Figyelsz rám, de véleményem szerint, te is csak levegőnek nézel. Nem jelentek semmit. Félek a következményektől. Úgy vagyok vele ezt is elrontom. Nem akarok közel lenni senkihez, akihez meg szeretnék az távol van. Vagy pedig valahogy nem jön össze, hogy közel érezzem. Ma elmentünk osztályfőnöki órán egy kiállításra. Ez a kép ezeket az érzéseket hozta ki belőlem, ahogyan rá néztem.

Színlel.

Ez nem egy színdarab, nem bújhatsz el nincsenek színfalak. Néha, úgy érzem a torkomon nem megy le több falat. De bennem csak másoktól duzzad az akarat. Ha nincs senkim, hamisnak vélem minden szavamat.