Ez nem egy színdarab, nem bújhatsz el nincsenek
színfalak.
Néha, úgy érzem a torkomon nem megy le több falat.
De bennem csak másoktól duzzad az akarat.
Ha nincs senkim, hamisnak vélem minden szavamat.
Itt vagyok a kórházi szobában. Alig aludtam. Tegnap este feküdtem be. Elérkezett az idő. Még utoljára lefotózom magam a pocakommal. Nehéz elképzelni, milyen lesz, neked, oda kint. Lassan hívnak be a szülő szobára, és beindítják a szülést. Nem jössz ki magadtól. Amíg várakozom, a hajamat is kivasalom, mint a sztárok, akik magán orvost fizetnek és várják a csodát. Egyedül vagyok. Vajon, mikor érkezik meg az, aki bent lesz velem? Most nagyon jót tenne, egy segítő kéz. Idáig, féltem, hogy a vég következik csak, és belefogok halni. Talán. Lassan létrehozok, egy kisbabát, és kíváncsi vagyok a valóságban, hogy történhet ez meg. Ami a legrosszabb lehet, hogy elvesznek tőlem, és eltűnsz. Veled együtt, akkor a bennem lévő anya is. Remélem megmaradunk. Mindketten. Kezdődik, egy új élet. A varázslat.
szép (:
VálaszTörlésSzép vers :) Látom még mindig értessz a versíráshoz :)
VálaszTörlésEgyik nap nézegettem az 'emlékes dobozomat' , amiben találtam egy rajzot amin egy vers is volt amit nekem írtál..
"Te mindig is a legjobb barátnőm leszel,
Még ha egyszer el is veszel,
A lelkem mélyén majd mindig ott leszel." :)