Ugrás a fő tartalomra

Élj egy mosollyal.


Előszó.
Nem most írok életembe először blogot.

Volt már egy blogom azt kitöröltem mert sok lett belőle a vita. 
Hogy miért?Mert az életemről írtam. Nyitott könyv volt az egész. 1hónapon át beleláthattatok az életem minden egyes sarkába. Azt hittem senki se fogja elolvasni, és mindent leírhatok őszintén. Hát eléggé rosszul hittem, mert olyanok is mondták, hogy olvassák, akikről nem gondoltam volna, hogy kíváncsiak rá. Biztos felmerül a kérdés, mért kezdem el megint ha csak vita volt belőle? Nem csak vita volt belőle. Ez egy próba volt, hogy egyáltalán érdekel el valakit miként élek. Azért, mert szeretném megosztani a gondolataimat, hogy én is tudok gondolkodni. Meg, hogy jobban megismerhessetek. Na jó ezekből nem hinném hogy teljesen megfogtok ismerni nem lesz elég ha a bejegyzéseket elolvassátok, és már tudjátok is ki vagyok. Kevés embert engedek közel magamhoz. Most csak próbálok adni magamból azoknak akiket sose fogok közel engedni.

Na vágjunk bele !
Hogy miért a mosolyról írok először?
Neked mennyit ér egy mosolyod?! Mindenkire rámosolyogsz boldogan? Egyáltalán mindig boldog vagy? Akkor is mosolyogsz, amikor egyáltalán nem vagy olyan hangulatban? Lehet, hogy csak nekem jutnak ilyenek eszembe? A mosolyt sokan a szimpátia egyik jelének mondják. Én inkább örömkifejtésnek hívnám amit a szánkkal csinálunk.,De ha egy olyan személy közelében vagyunk, akivel jól érezzük magunkat persze hogy mosolygunk. Te sokat szoktál nevetni? Akkor is kitör belőled, amikor nem kéne?
És az mért baj?! Sokan hülyének nézik a másikat mert eszébe jut valami és azon magába nevet.
Veletek is sokszor volt ilyen nem? Én azt az elvet vallom hogy nevess amikor csak jól esik.

Sokan azért nem nevetnek mert szerintük nem olyan szépek a fogaik. Vagy, azért nem mernek nevetni egy fiú előtt mert cikinek találják és a szájuk elé rakják a kezüket. Engem nem érdekel ki lát, és mit gondol arról hogyan nevetek. Legalábbis, amikor én nevetek akkor azt szeretik az emberek, azt vettem észre.Élj egy mosollyal. Ez lett az első bejegyzésem címe is. Te tudnál CSAK egy mosollyal élni?
Úgy hogy egyszer sem nevethetnél?
Hogy úgy születnél, hogy CSAK egyszer mosolyoghatnál egy jót? Kinek adnád azt az egy mosolyt?
Számomra lehetetlen, hogy élek és CSAK egyszer mosolyogjak. Mindenkit meg tudok nevettetni legalább egyszer.Ha szomorú vagyok mindig azt mondják nekem :
"Bia te nem lehetsz szomorú.Nem szeretünk így látni. Neked mindig mosolyognod, és nevetned kell."
Talán ez az oka annak hogy nem szeretek szomorú lenni.
Sokszor úgy gondolom, hogy azért vagyok, hogy felvidítsam az embereket. Arra pedig nem tudnék válaszolni, hogy
kinek adnám azt az egy mosolyt?
Egy élet is kevés lenne ahhoz hogy megtaláljam azt akinek adnám.

Nem tudnék választani, mert sokan fontosak nekem.
A családom és a barátaim.
Minden embert szeretek, valamilyen szinten, mert minden embert lehet szeretni. Nem tudnám CSAK egy embernek adni a mosolyomat.
 


Mosolyogjatok sokat.örüljetek, hogy nem CSAK egy mosollyal kell élnetek! :)

Megjegyzések

  1. sziia,
    nagyon jól tudsz írni :D és mire végigolvastam egyfolytában mosolyogtam, teljesen elgondolkoztatott ez ^___^ pedig ma elég rossz napom volt. és most mosolygok.
    :)))))))))))))))))))))

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Új. Élet.

Itt vagyok a kórházi szobában. Alig aludtam. Tegnap este feküdtem be. Elérkezett az idő. Még utoljára lefotózom magam a pocakommal. Nehéz elképzelni, milyen lesz, neked, oda kint. Lassan hívnak be a szülő szobára, és beindítják a szülést. Nem jössz ki magadtól. Amíg várakozom, a hajamat is kivasalom, mint a sztárok, akik magán orvost fizetnek és várják a csodát. Egyedül vagyok. Vajon, mikor érkezik meg az, aki bent lesz velem? Most nagyon jót tenne, egy segítő kéz. Idáig, féltem, hogy a vég következik csak, és belefogok halni. Talán. Lassan létrehozok, egy kisbabát, és kíváncsi vagyok a valóságban, hogy történhet ez meg. Ami a legrosszabb lehet, hogy elvesznek tőlem, és eltűnsz. Veled együtt, akkor a bennem lévő anya is. Remélem megmaradunk. Mindketten. Kezdődik, egy új élet. A varázslat.

Félelem és távolság.

Jakob T. Márta. festménye. Beszélek beszélek beszélek hozzád. De a lelkem néma csak sajog és elhallgat. .   Olyan mintha üres lenne. Érzem a tekinteteket. Valaki iránt szimpátiát,  több nincs. Kizökkentem a világomból, már az emberekhez is odamerek menni. De mégis olyan mintha egyedül lennék. Beszélek beszélek beszélek hozzád. De, olyan, mintha csend lenne. Figyelsz rám, de véleményem szerint, te is csak levegőnek nézel. Nem jelentek semmit. Félek a következményektől. Úgy vagyok vele ezt is elrontom. Nem akarok közel lenni senkihez, akihez meg szeretnék az távol van. Vagy pedig valahogy nem jön össze, hogy közel érezzem. Ma elmentünk osztályfőnöki órán egy kiállításra. Ez a kép ezeket az érzéseket hozta ki belőlem, ahogyan rá néztem.

Színlel.

Ez nem egy színdarab, nem bújhatsz el nincsenek színfalak. Néha, úgy érzem a torkomon nem megy le több falat. De bennem csak másoktól duzzad az akarat. Ha nincs senkim, hamisnak vélem minden szavamat.