Ugrás a fő tartalomra

We Believe.

Sokan hisznek valamiben.
 
Én
hiszek az álmaimban, mert kell mindig egy cél,
amiért mindig küzdeni kell és fel kell állni.
Amiért érdemes élnünk, és amiben a boldogságunkat leljük meg.
Hiszek benned is, pedig nem is ismerlek, és sohasem fogod tudni, hogy én mindennap gondolok rád.

Hiszek abban, hogy minden emberben van valami jó.
Bízok benned ,akkor is ha, egyáltalán nem úgy tűnik.

Hiszek még a jövőben, amiről fogalmam sincs, hogy milyen lesz.
Olyan rossz látni azt, akit egyszer szerettünk és most már gyűlöljük. Akár barát, akár egy halvány parázs, amit valaki iránt éreztünk. Szembe jön velem az utcán, rám néz, valaki mást ölel. mást érint meg. És ez már nem fáj egy cseppet sem.
Csak megrezzenek hogy valamikor még velem tette ezt. - Mással beszélget mással nevet együtt a padban. 
Mással jár koncertre. Csak az bánt hogy nem velem.
Az életem részei voltak, de már csak sebek, és halvány emlékek maradnak, mert úgy akarta valaki föntről, aki ezt eltervezte.

Hiszek abban, hogy megtaláltam a másik felemet.
Hinni kell, akkor is, ha úgy látjuk, hogy már elveszett minden.

Nem veszhetsz el semmit.
Viszont, ha elveszni hagyod, ami neked kedves az a te hibád. Szükségem van rád, mert biztos benned is van, olyan dolog, amiért kellesz nekem. Minnél több embert ismerek meg, én is többféleképpen tudok majd gondolkodni. Ne tedd tönkre magad
olyan alakok miatt, akiknek nem is értél soha semmit. Valószínűleg megsem érdemli, hogy egyáltalán foglalkozz vele.  

Bárkit lehet szeretni biztosan téged is ha most ezeket a sorokat elolvastad akkor én megtudnálak! ;)

Megjegyzések

  1. nagyon jó lett Drágám , én azért magam is beleképzeltem a szövegbe mert valahogy illik rám lehet hogy véletlen lehet hogy te akartad így.Tudod nekem te kellesz szeretlek és nem engedlek el soha sem :K <3

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Új. Élet.

Itt vagyok a kórházi szobában. Alig aludtam. Tegnap este feküdtem be. Elérkezett az idő. Még utoljára lefotózom magam a pocakommal. Nehéz elképzelni, milyen lesz, neked, oda kint. Lassan hívnak be a szülő szobára, és beindítják a szülést. Nem jössz ki magadtól. Amíg várakozom, a hajamat is kivasalom, mint a sztárok, akik magán orvost fizetnek és várják a csodát. Egyedül vagyok. Vajon, mikor érkezik meg az, aki bent lesz velem? Most nagyon jót tenne, egy segítő kéz. Idáig, féltem, hogy a vég következik csak, és belefogok halni. Talán. Lassan létrehozok, egy kisbabát, és kíváncsi vagyok a valóságban, hogy történhet ez meg. Ami a legrosszabb lehet, hogy elvesznek tőlem, és eltűnsz. Veled együtt, akkor a bennem lévő anya is. Remélem megmaradunk. Mindketten. Kezdődik, egy új élet. A varázslat.

Félelem és távolság.

Jakob T. Márta. festménye. Beszélek beszélek beszélek hozzád. De a lelkem néma csak sajog és elhallgat. .   Olyan mintha üres lenne. Érzem a tekinteteket. Valaki iránt szimpátiát,  több nincs. Kizökkentem a világomból, már az emberekhez is odamerek menni. De mégis olyan mintha egyedül lennék. Beszélek beszélek beszélek hozzád. De, olyan, mintha csend lenne. Figyelsz rám, de véleményem szerint, te is csak levegőnek nézel. Nem jelentek semmit. Félek a következményektől. Úgy vagyok vele ezt is elrontom. Nem akarok közel lenni senkihez, akihez meg szeretnék az távol van. Vagy pedig valahogy nem jön össze, hogy közel érezzem. Ma elmentünk osztályfőnöki órán egy kiállításra. Ez a kép ezeket az érzéseket hozta ki belőlem, ahogyan rá néztem.

Színlel.

Ez nem egy színdarab, nem bújhatsz el nincsenek színfalak. Néha, úgy érzem a torkomon nem megy le több falat. De bennem csak másoktól duzzad az akarat. Ha nincs senkim, hamisnak vélem minden szavamat.