Nem én vagy aki valamitől fél.Az te vagy és nem én.

2 év hamar elszáll.

És mennyi minden történt 2 év alatt.

Erre kell egy bejegyzést fordítani.

2009-ben költöztem Sopronba.

Felvettek a Handler Nándor Szakképző Iskolába egy művészeti osztályba.
Ezért is költöztem oda,hogy édesapámat jobban megismerjem és, hogy vele lehessek.

Az első évem nem volt annyira jó.

Képes voltam elveszteni azt a kicsi önbizalmam is, hogy rajzoljak.
Miközben minden fontos embert félre tettem a családom, hogy elérjem az álmaim.

Megtapasztaltam, hogyha ismeretlen vagy egy helyen a bajban azoktól kapsz választ minden kérdésedre, akiktől nem is várnád.Soha nem gondoltam volna, hogy valaha ilyen tanáraim lesznek.
Ők nem tanárok voltak számomra, hanem művészek.Megtisztelő volt, hogy engem taníthatnak.

Már a tehetségemben is kételkedtem olyan melankóliába estem és egy ilyen művész tartotta bennem a lelket, aki már lehet nem is fog ott tanítani soha többet és már nem fogom látni.
De szép emlékként megőrzöm azt a beszélgetést a szívemben.
Olyan barátokat szereztem, akikkel sok közös témánk volt. 
A rajz és a művészetek.

2 osztálykiránduláson vettem részt mindkettő több napos volt.
Voltam 2 iskola bálon igen, Sopronban minden iskolának van és a tanárok együtt keringőznek a diákokkal. (:

Sok kiállításra mentem, valamelyik szörnyű volt, valamelyik csodálatos.
Megismerhettem a magyar kultúránkat a művészetből, ami felnyitotta a szemem, hogy nem hagynám el a hazám semmi pénzért.

Második évem volt a legjobb.

Fejlődtem rajzban is ezt egy új rajz tanárnak köszönhetem, aki egy festő volt.

Azt sajnálom, hogy habár festő próbált volna megtanítani festeni is, de valahogy nem vettem rá magam.
Pedig többen mondták, hogy festenem kéne.
Csak, ha ezt is megszeretném tényleg nem tudnék választani mit csináljak.
Sopron az a hely, ahol szeretik, ha rajztáblával mászkálsz az utcán.
Én bután azt hittem, azért lesz jobb Sopronban, mert a turisták miatt megismerhetnek.
De rájöttem fölösleges, hogy ismerjék a rajzaim és híresek legyenek.
Nem ez a lényeg, hanem, hogy ez legyen az életem.

Be kellett volna illeszkednem egy rossz családba, ami az elveimet üti.
Ezért Visszaköltöztem 2011 nyarán Dunaújvárosba.

Nem a városokat szeretjük meg.
Hanem azokat az embereket, akik bennük laknak.