www.biuss.blogspot.hu

- Szeretem, ahogy élsz.  - Hogy micsodaaa??!! Áááá csak egy kicsit becsíptem. – Nevetek. - Ez nem az. Most tényleg érzem rajtad, hogy élsz. Az elején amikor találoztunk olyan szomorú voltál, ne legyél iiilyen!!! - Igazad van. Akkor éljünk!! – és megcsókollak. Azt vettem észre, hogy folyamatosan nevetek veled, bármi van. Mindig csak a gondok vannak előttem. De most nem. Élek. Újra. Végre.

- Honnan tudod, hogy ki az igazi? Te biztos tudsz tanácsot adni ennyi hosszú kapcsolat után. - Honnan tudod? Amikor a szemébe nézel úgy érzed otthon vagy benne. Mikor megöleled megnyugszol teljesen. Remeg a lábad, mikor megérkezik. Elmondhatatlan érzés. - Értem. Biztosan jó lehet. - Akkor te még soha nem szerettél így senkit? - Nem. Azt hiszem még soha. - Fiatal vagy még biztos lesz valaki. - Vannak álmaim, amik ezzel nem függnek össze, karrier, család nem férnek meg egymás mellett. - Ne igazodj senkihez. Majd jönnek, olyan emberek akik kísérnek, nem neked kell alkalmazkodnod. Mindig hallgass a szívedre, a megérzéseidre, csináld, amit szeretnél, a többi jön magától. Az akadályok eltűnnek. Minden hozzád fog igazodni és nem fordítva,  ha az utadat járod. Csak ne térj le róla, mert boldogtalan leszel és nem élsz. Ne félj a gyors változásoktól. Csak ugorj bele és éld meg. 

Néztük a reggeli szivárványt az úttesten. Arról beszélgettünk mit hogyan szeretsz csinálni. Bemásztunk az ablakodon. Erőltetett romantika voltál. Kiderült, te vagy a legsérültebb, akivel valaha találkoztam. Eltűntünk az ablakkal együtt és ez jól van így. Már nem vagy olyan színes a felhők között mint akkor.

- Mit akarsz? - - Téged. - Miért? - Mert akarlak. - Mikor? - Most. Megállítottad a rollert, amiről azt hittem sokszor oda hozod majd nekem, hogy átguruljunk a napi gondokon. Együtt. Megöleltél. Én odadobtam a kedves arcom, te pedig bele hazudtál, az állítólag különlegesen zöld szemembe. Azóta látok egy ilyen kerekes csodát a belvárosban, mindig te jutsz eszembe róla és a hazugságod.

Néha ki kell rángatni az esőbe. Csak hogy létezzek.  Még akkor is, ha félek, hogy elázok a boldogságtól. Törékenyen, de vizesen, élvezzem azt,  hogy spontán pillanat vagy.