Ugrás a fő tartalomra

Útravaló.

- Honnan tudod, hogy ki az igazi?
Te biztos tudsz tanácsot adni ennyi hosszú kapcsolat után.
- Honnan tudod? Amikor a szemébe nézel úgy érzed otthon vagy benne.
Mikor megöleled megnyugszol teljesen. Remeg a lábad, mikor megérkezik. Elmondhatatlan érzés.
- Értem. Biztosan jó lehet.
- Akkor te még soha nem szerettél így senkit?
- Nem. Azt hiszem még soha.
- Fiatal vagy még biztos lesz valaki.
- Vannak álmaim, amik ezzel nem függnek össze,

karrier, család nem férnek meg egymás mellett.
- Ne igazodj senkihez. Majd jönnek, olyan emberek akik kísérnek,

nem neked kell alkalmazkodnod.
Mindig hallgass a szívedre, a megérzéseidre, csináld, amit szeretnél,
a többi jön magától.
Az akadályok eltűnnek.
Minden hozzád fog igazodni és nem fordítva, ha az utadat járod.
Csak ne térj le róla, mert boldogtalan leszel és nem élsz.
Ne félj a gyors változásoktól.
Csak ugorj bele és éld meg. 

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Új. Élet.

Itt vagyok a kórházi szobában. Alig aludtam. Tegnap este feküdtem be. Elérkezett az idő. Még utoljára lefotózom magam a pocakommal. Nehéz elképzelni, milyen lesz, neked, oda kint. Lassan hívnak be a szülő szobára, és beindítják a szülést. Nem jössz ki magadtól. Amíg várakozom, a hajamat is kivasalom, mint a sztárok, akik magán orvost fizetnek és várják a csodát. Egyedül vagyok. Vajon, mikor érkezik meg az, aki bent lesz velem? Most nagyon jót tenne, egy segítő kéz. Idáig, féltem, hogy a vég következik csak, és belefogok halni. Talán. Lassan létrehozok, egy kisbabát, és kíváncsi vagyok a valóságban, hogy történhet ez meg. Ami a legrosszabb lehet, hogy elvesznek tőlem, és eltűnsz. Veled együtt, akkor a bennem lévő anya is. Remélem megmaradunk. Mindketten. Kezdődik, egy új élet. A varázslat.

Félelem és távolság.

Jakob T. Márta. festménye. Beszélek beszélek beszélek hozzád. De a lelkem néma csak sajog és elhallgat. .   Olyan mintha üres lenne. Érzem a tekinteteket. Valaki iránt szimpátiát,  több nincs. Kizökkentem a világomból, már az emberekhez is odamerek menni. De mégis olyan mintha egyedül lennék. Beszélek beszélek beszélek hozzád. De, olyan, mintha csend lenne. Figyelsz rám, de véleményem szerint, te is csak levegőnek nézel. Nem jelentek semmit. Félek a következményektől. Úgy vagyok vele ezt is elrontom. Nem akarok közel lenni senkihez, akihez meg szeretnék az távol van. Vagy pedig valahogy nem jön össze, hogy közel érezzem. Ma elmentünk osztályfőnöki órán egy kiállításra. Ez a kép ezeket az érzéseket hozta ki belőlem, ahogyan rá néztem.

Színlel.

Ez nem egy színdarab, nem bújhatsz el nincsenek színfalak. Néha, úgy érzem a torkomon nem megy le több falat. De bennem csak másoktól duzzad az akarat. Ha nincs senkim, hamisnak vélem minden szavamat.