Mindennap eszembe jut amióta ismerlek, vártam a padon valami
jóra
és egyszer csak megláttalak.
Ahogyan tovább mentél, visszafordultál én
bámultalak, messziről.
Aztán felém jöttél és megkérdezted odaülhetsz-e mellém.
Volt
társaságom, de bánatomban.
Egészen addig, amíg hozzám nem értél. Csak úgy belém
karoltál, lazán.
Valami megváltozott. Egyszerűen boldog vagyok.
Csak úgy egyszerűen. Véletlenül, akkor is az lettem. Tőled.
Csak lazán.
Nem csak egy este alatt.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése