Ugrás a fő tartalomra

Jó fejek.

Kicsit unatkozom. Utána odaállok egy sörrel a kezemben. Két fickóhoz.
Az egyik fején kendő tele van tetoválással a másik is ilyesféle kopasz, akiktől tartani kéne.
Koncert után vagyunk. Megkérdezem hogy tetszett nekik.
- Fúúú ez aztán nagyon király volt !!! - Mondják.
Tovább faggatom őket.
- Meséljetek egy kicsit az életetekről valamit.
- Valami szaftos sztorira gondolsz?! - Nevetnek, hogy ki ez a "kis-csaj", aki idejött.
- Igen olyasmire, csak hogy az enyémre ne gondoljak.
- Miért olyan rossz neked? Azt kötve hiszem.
Képzeld én megöltem 3 embert is. -
mondja dülöngélve, folytatva a részletekkel.
- Bazdmeg, remélem te nem vagy újságíró. - A szemüvegemre mutat. -
Csak vicceltem egyébként, jó fejek vagyunk nem? - Megijed a cimbora is.
- Képzeld, hogy újságíró vagyok és leírom az egészet, amit elmeséltél.
A mellette állónak tátva maradt a szája és előtte végig nézte, ahogy hallgatom végig rezzenéstelen arccal a valóban szaftos sztorit, ami mégis csak igaz.
- Te nagyon bevállalós vagy. Nem félsz semmitől és senkitől!!!
- Nem vagyok újságíró, én is csak vicceltem, de lehet, hogy leírom.
Befejezzük a beszélgetést, amikor a többiek inkább mellém állnak.
- Miért jöttél ezekhez oda? Kíváncsi vagyok. Elég veszélyesnek tűnnek. Gyere menjünk.
- Semmiért már tényleg magam sem tudom. 
Csak érdekelt, hogy öltek-e már meg embert.
Meg, hogy mennyire vagyok érdekes, hogy el is mondják.


Címkék:

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Új. Élet.

Itt vagyok a kórházi szobában. Alig aludtam. Tegnap este feküdtem be. Elérkezett az idő. Még utoljára lefotózom magam a pocakommal. Nehéz elképzelni, milyen lesz, neked, oda kint. Lassan hívnak be a szülő szobára, és beindítják a szülést. Nem jössz ki magadtól. Amíg várakozom, a hajamat is kivasalom, mint a sztárok, akik magán orvost fizetnek és várják a csodát. Egyedül vagyok. Vajon, mikor érkezik meg az, aki bent lesz velem? Most nagyon jót tenne, egy segítő kéz. Idáig, féltem, hogy a vég következik csak, és belefogok halni. Talán. Lassan létrehozok, egy kisbabát, és kíváncsi vagyok a valóságban, hogy történhet ez meg. Ami a legrosszabb lehet, hogy elvesznek tőlem, és eltűnsz. Veled együtt, akkor a bennem lévő anya is. Remélem megmaradunk. Mindketten. Kezdődik, egy új élet. A varázslat.
Megjegyzés küldése
További információk

Félelem és távolság.

Jakob T. Márta. festménye. Beszélek beszélek beszélek hozzád. De a lelkem néma csak sajog és elhallgat. .   Olyan mintha üres lenne. Érzem a tekinteteket. Valaki iránt szimpátiát,  több nincs. Kizökkentem a világomból, már az emberekhez is odamerek menni. De mégis olyan mintha egyedül lennék. Beszélek beszélek beszélek hozzád. De, olyan, mintha csend lenne. Figyelsz rám, de véleményem szerint, te is csak levegőnek nézel. Nem jelentek semmit. Félek a következményektől. Úgy vagyok vele ezt is elrontom. Nem akarok közel lenni senkihez, akihez meg szeretnék az távol van. Vagy pedig valahogy nem jön össze, hogy közel érezzem. Ma elmentünk osztályfőnöki órán egy kiállításra. Ez a kép ezeket az érzéseket hozta ki belőlem, ahogyan rá néztem.
Megjegyzés küldése
További információk

Színlel.

Ez nem egy színdarab, nem bújhatsz el nincsenek színfalak. Néha, úgy érzem a torkomon nem megy le több falat. De bennem csak másoktól duzzad az akarat. Ha nincs senkim, hamisnak vélem minden szavamat.
2 megjegyzés
További információk