Ugrás a fő tartalomra

Idegen.

Teljesen össze vagyok zavarodva. A szétesés, és a kialvatlanságtól.
Betévedek haza fele egy pincébe.
- Jó napot!  Olvastam a feliraton, hogy esküvői csokrokat készítenek. -
Szétnézek szagolgatom a virágokat.
- Jó napot! Azok csak megrendelésre készülnek. Jól van? Kér egy pohár vizet? Üljön le!
- Műanyagból nem készítenek véletlenül, ami olcsóbb?
- Sajnos nem. Mi a baj, nagyon gondterhelt.
- Több hete nem alszom, nem eszek, szédülök, kicsúszott minden a kezemből.
Mi történik velem? - A gyűrűre nézek az ujjamon.
Az öreg hölgy hátratekint. Rámosolyog valakire.
Borotvált frissen vasalt zakójában ül az idegen, egy antik barna asztalnál és hozzám szól.
- Maga életében először szerelmes ugye?
- Öööö. Ezt meg, hogy érti?
- Bízzon magában, mert most az. Meg találta az igazit!!! -
Feláll megsimítja a mellette álló vállát, az ő kezén is karikagyűrű van.
- Mi lesz, ha nem vagyok elég jó?
- Jó? Maguk ketten biztos töké.....

 Végig sem hallgattam egyszerűen kirohantam az ajtón.
Hihetetlen, az ember olyan helyeken kap választ a kérdéseire, ahol soha nem is gondolná.
Vajon tökéletesek vagyunk?

 2018.02.27.
Címkék:

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Új. Élet.

Itt vagyok a kórházi szobában. Alig aludtam. Tegnap este feküdtem be. Elérkezett az idő. Még utoljára lefotózom magam a pocakommal. Nehéz elképzelni, milyen lesz, neked, oda kint. Lassan hívnak be a szülő szobára, és beindítják a szülést. Nem jössz ki magadtól. Amíg várakozom, a hajamat is kivasalom, mint a sztárok, akik magán orvost fizetnek és várják a csodát. Egyedül vagyok. Vajon, mikor érkezik meg az, aki bent lesz velem? Most nagyon jót tenne, egy segítő kéz. Idáig, féltem, hogy a vég következik csak, és belefogok halni. Talán. Lassan létrehozok, egy kisbabát, és kíváncsi vagyok a valóságban, hogy történhet ez meg. Ami a legrosszabb lehet, hogy elvesznek tőlem, és eltűnsz. Veled együtt, akkor a bennem lévő anya is. Remélem megmaradunk. Mindketten. Kezdődik, egy új élet. A varázslat.
Megjegyzés küldése
További információk

Félelem és távolság.

Jakob T. Márta. festménye. Beszélek beszélek beszélek hozzád. De a lelkem néma csak sajog és elhallgat. .   Olyan mintha üres lenne. Érzem a tekinteteket. Valaki iránt szimpátiát,  több nincs. Kizökkentem a világomból, már az emberekhez is odamerek menni. De mégis olyan mintha egyedül lennék. Beszélek beszélek beszélek hozzád. De, olyan, mintha csend lenne. Figyelsz rám, de véleményem szerint, te is csak levegőnek nézel. Nem jelentek semmit. Félek a következményektől. Úgy vagyok vele ezt is elrontom. Nem akarok közel lenni senkihez, akihez meg szeretnék az távol van. Vagy pedig valahogy nem jön össze, hogy közel érezzem. Ma elmentünk osztályfőnöki órán egy kiállításra. Ez a kép ezeket az érzéseket hozta ki belőlem, ahogyan rá néztem.
Megjegyzés küldése
További információk

Színlel.

Ez nem egy színdarab, nem bújhatsz el nincsenek színfalak. Néha, úgy érzem a torkomon nem megy le több falat. De bennem csak másoktól duzzad az akarat. Ha nincs senkim, hamisnak vélem minden szavamat.
2 megjegyzés
További információk