Ugrás a fő tartalomra

Próba és a fülke.

Felmentünk az emeletre. Keresgéltem neked a ruhák között. Hogy is kéne ezt csinálnom?
Megkérdeztem:
- Ez a nadrág jó lesz papa?
- Én nem értek ehhez! Válassz valamit és menjünk!!!- Mondtad üresen.
Én tovább sétálgattam melletted, rá néztem valamire ami tetszett még. Csak mosolyogtam. Próbáltam.
- Felpróbálod? Megveszem neked, mutasd!
- De papa ez nem kell nekem, inkább neked kell venni valamit!

 Levetted a vállfáról és a kezembe nyomtad.
Bementem a fülkébe. A színes kockás pulóveren felhúztam a cipzárt.
Sírtam és csak sírtam. Akkor először. Kitört. Letöröltem a könnyeimet.
Csak hajtogattam magamban. - Most próbálj igazán erős lenni. 
Mosolyogj, ahogy csak bírsz!! Erős vagy ... Erős vagy... Erős vagy!!!!!!
Elhúztam a függönyt.
- Na de jól áll. Mennyibe kerül? Megvesszük jó?? Lesz egy ajándékom neked!
- Akkor láttalak visszamosolyogni utoljára.-

 Vettünk neked is, de az fekete volt.
A temetésen viselted, akkor is tovább sétálgattam melletted.

 Ott maradt abban a kis lakásban. Akárhogy próbáltam erős lenni.
Amikor kipakoltunk, amikor több évig ott aludtam. Amikor elköltöztem.
Hiába kiabáltam, hogy: Viszlát mama!
Mindig ott van. Velünk is,
mert az élet akkor lesz a legszínesebb, legvalódibb, 
amikor még is fekete, mint a haja volt.
Címkék:

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Új. Élet.

Itt vagyok a kórházi szobában. Alig aludtam. Tegnap este feküdtem be. Elérkezett az idő. Még utoljára lefotózom magam a pocakommal. Nehéz elképzelni, milyen lesz, neked, oda kint. Lassan hívnak be a szülő szobára, és beindítják a szülést. Nem jössz ki magadtól. Amíg várakozom, a hajamat is kivasalom, mint a sztárok, akik magán orvost fizetnek és várják a csodát. Egyedül vagyok. Vajon, mikor érkezik meg az, aki bent lesz velem? Most nagyon jót tenne, egy segítő kéz. Idáig, féltem, hogy a vég következik csak, és belefogok halni. Talán. Lassan létrehozok, egy kisbabát, és kíváncsi vagyok a valóságban, hogy történhet ez meg. Ami a legrosszabb lehet, hogy elvesznek tőlem, és eltűnsz. Veled együtt, akkor a bennem lévő anya is. Remélem megmaradunk. Mindketten. Kezdődik, egy új élet. A varázslat.
Megjegyzés küldése
További információk

Félelem és távolság.

Jakob T. Márta. festménye. Beszélek beszélek beszélek hozzád. De a lelkem néma csak sajog és elhallgat. .   Olyan mintha üres lenne. Érzem a tekinteteket. Valaki iránt szimpátiát,  több nincs. Kizökkentem a világomból, már az emberekhez is odamerek menni. De mégis olyan mintha egyedül lennék. Beszélek beszélek beszélek hozzád. De, olyan, mintha csend lenne. Figyelsz rám, de véleményem szerint, te is csak levegőnek nézel. Nem jelentek semmit. Félek a következményektől. Úgy vagyok vele ezt is elrontom. Nem akarok közel lenni senkihez, akihez meg szeretnék az távol van. Vagy pedig valahogy nem jön össze, hogy közel érezzem. Ma elmentünk osztályfőnöki órán egy kiállításra. Ez a kép ezeket az érzéseket hozta ki belőlem, ahogyan rá néztem.
Megjegyzés küldése
További információk

Színlel.

Ez nem egy színdarab, nem bújhatsz el nincsenek színfalak. Néha, úgy érzem a torkomon nem megy le több falat. De bennem csak másoktól duzzad az akarat. Ha nincs senkim, hamisnak vélem minden szavamat.
2 megjegyzés
További információk