November.

Kimentünk a hidegbe. Te fogtad a viskys üveget. Miközben én a csillogó havat mutattam a kerítésen.

Esett a hó, úgy gondoltuk, hogy szerencsések vagyunk. Mosolyogtunk.

Akkor a sötétben, nem is annyira fáztunk.

Most lassan jön a tél. Újra találkoztunk, de a hely nem is ismerős, és már te sem.

Valamibe kapaszkodtunk.

Csak beszélsz az asztal másik oldalán, hogy kivagy, "család centrikus".

A körülöttünk lévők is tudják, hogy nem az, akit mondasz.

Elszakadtunk végleg. Vagy csak hivatalosan kapcsolódtunk egy papírlappal.

De az már semmit sem ér. Idegen vagy.

Múlt vagy, nem a jövő.