Ugrás a fő tartalomra

FelkéSzülés.

 
Becsöngettem a szülőszobára a kórházban, szülés felkészítő előadásra érkeztem,
megkérdeztem hol lesz.
Az orvos aki kinyitotta az ajtót ezt mondta:
- Üljön be nyugodtan bár még nincs nagy tolongás oda bent. - Mosolyogva.

Egy nagy teremben üldögéltem egy kis ideig teljesen egyedül. Az első sorban ültem.
Én jóval előbb érkeztem vártam, ahogy megteljen a tér.
Amire mindenki megérkezett, észrevettem mindenki a párjával együtt babával a hasában.
Magamban elfogadtam, hogy én vagyok egyedül, aki itt ül már nem is volt annyira furcsa, vagy fájdalmas csak az, hogy talán 2 hét sincs a szülésig.
Így hát kihúztam magam, ahogy eddig is, és hallgattam az előadást:

- Ugye tudják, hogy 37.héten kell hüvely vizsgálat és ctg is, onnantól kezdve heti szinten, ezt néznünk kell a kórházban.

Na erre aztán felkaptam a fejem én 38.hétben vagyok elméletileg
és semmi ilyen vizsgálatról nem hallottam a nőgyógyászomtól.
Egyiket sem nézték még, nyugtalankodva vártam ki a végét, igazából volt egy megérzésem,
hogy ide el kell jönni valami nem stimmelt, hogy a kórházat még nem láttam,
hol ott a kiírás végén vagyok.
(A szülésznővel utána beszélgettem, ő is meglepődött és mondott egy napot, amikor azonnal menjek és megvizsgálnak rendesen, hát bizakodok, mindig, de ez valahogy későn történik, mint kéne..)
Az előadás végén haladtam kifelé.
A szülőszobát is megnézhettük, elképzelhetetlenné vált számomra,
hogy fogom ezt ismét végig csinálni.
Gyorsan eltelt a 9 hónap.


Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Új. Élet.

Itt vagyok a kórházi szobában. Alig aludtam. Tegnap este feküdtem be. Elérkezett az idő. Még utoljára lefotózom magam a pocakommal. Nehéz elképzelni, milyen lesz, neked, oda kint. Lassan hívnak be a szülő szobára, és beindítják a szülést. Nem jössz ki magadtól. Amíg várakozom, a hajamat is kivasalom, mint a sztárok, akik magán orvost fizetnek és várják a csodát. Egyedül vagyok. Vajon, mikor érkezik meg az, aki bent lesz velem? Most nagyon jót tenne, egy segítő kéz. Idáig, féltem, hogy a vég következik csak, és belefogok halni. Talán. Lassan létrehozok, egy kisbabát, és kíváncsi vagyok a valóságban, hogy történhet ez meg. Ami a legrosszabb lehet, hogy elvesznek tőlem, és eltűnsz. Veled együtt, akkor a bennem lévő anya is. Remélem megmaradunk. Mindketten. Kezdődik, egy új élet. A varázslat.

Félelem és távolság.

Jakob T. Márta. festménye. Beszélek beszélek beszélek hozzád. De a lelkem néma csak sajog és elhallgat. .   Olyan mintha üres lenne. Érzem a tekinteteket. Valaki iránt szimpátiát,  több nincs. Kizökkentem a világomból, már az emberekhez is odamerek menni. De mégis olyan mintha egyedül lennék. Beszélek beszélek beszélek hozzád. De, olyan, mintha csend lenne. Figyelsz rám, de véleményem szerint, te is csak levegőnek nézel. Nem jelentek semmit. Félek a következményektől. Úgy vagyok vele ezt is elrontom. Nem akarok közel lenni senkihez, akihez meg szeretnék az távol van. Vagy pedig valahogy nem jön össze, hogy közel érezzem. Ma elmentünk osztályfőnöki órán egy kiállításra. Ez a kép ezeket az érzéseket hozta ki belőlem, ahogyan rá néztem.

Színlel.

Ez nem egy színdarab, nem bújhatsz el nincsenek színfalak. Néha, úgy érzem a torkomon nem megy le több falat. De bennem csak másoktól duzzad az akarat. Ha nincs senkim, hamisnak vélem minden szavamat.