Ugrás a fő tartalomra

Könyv ajánló Danielle Steel: Egy rendkívüli nő

A történet elején a lány 18 éves.
Végül felnő és orvos lesz, a Titanic elsüllyedése és I. világháború idején játszódik.
De, hogy milyen körülmények között lesz belőle felnőtt, borzasztó volt olvasni.
New York-ban éli gyermek korát majd Francia országba kell menekülnie a sors csapások elől. Majdnem a könyv felénél jártam, amikor már azt gondoltam, hogy szörnyű.
A fordított példány nyelvezete már-már könnyű volt számomra, hamar kiolvastam.
Igen ezek a dolgok kritikára méltattak benne, de ennek ellenére rájöttem az értelmére.
Később a végére minden jóra fordul, de már elkezdtem egy másik könyvet olvasni,
mert nem volt annyira nagy hatással rám a befejezése sem.
A mondanivalója az, hogy nem ismerhetsz meg mindenkit könnyedén, sőt a rossz embereken mindig álca van, egy rossz kapcsolattal az önbecsülésedet is elveszítheted, de mindig talpra lehet állni, és lehet boldogan kijönni még a rosszból is, ha nem figyelsz a vádaskodó tekintetekre. Ez a mű elfeledtette velem a mostanában történő rosszat.
Kezd erőt adni, hogy ne törődjek azokkal az emberekkel,
akik csak bajt csapnak, és a hibájuk miatt én lakolok meg.

Mindenkinek ajánlom, aki rossz kedvű és,
akit éppen becsaptak. 
Ha kiolvasod mindent másként látsz!


Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Új. Élet.

Itt vagyok a kórházi szobában. Alig aludtam. Tegnap este feküdtem be. Elérkezett az idő. Még utoljára lefotózom magam a pocakommal. Nehéz elképzelni, milyen lesz, neked, oda kint. Lassan hívnak be a szülő szobára, és beindítják a szülést. Nem jössz ki magadtól. Amíg várakozom, a hajamat is kivasalom, mint a sztárok, akik magán orvost fizetnek és várják a csodát. Egyedül vagyok. Vajon, mikor érkezik meg az, aki bent lesz velem? Most nagyon jót tenne, egy segítő kéz. Idáig, féltem, hogy a vég következik csak, és belefogok halni. Talán. Lassan létrehozok, egy kisbabát, és kíváncsi vagyok a valóságban, hogy történhet ez meg. Ami a legrosszabb lehet, hogy elvesznek tőlem, és eltűnsz. Veled együtt, akkor a bennem lévő anya is. Remélem megmaradunk. Mindketten. Kezdődik, egy új élet. A varázslat.

Félelem és távolság.

Jakob T. Márta. festménye. Beszélek beszélek beszélek hozzád. De a lelkem néma csak sajog és elhallgat. .   Olyan mintha üres lenne. Érzem a tekinteteket. Valaki iránt szimpátiát,  több nincs. Kizökkentem a világomból, már az emberekhez is odamerek menni. De mégis olyan mintha egyedül lennék. Beszélek beszélek beszélek hozzád. De, olyan, mintha csend lenne. Figyelsz rám, de véleményem szerint, te is csak levegőnek nézel. Nem jelentek semmit. Félek a következményektől. Úgy vagyok vele ezt is elrontom. Nem akarok közel lenni senkihez, akihez meg szeretnék az távol van. Vagy pedig valahogy nem jön össze, hogy közel érezzem. Ma elmentünk osztályfőnöki órán egy kiállításra. Ez a kép ezeket az érzéseket hozta ki belőlem, ahogyan rá néztem.

Színlel.

Ez nem egy színdarab, nem bújhatsz el nincsenek színfalak. Néha, úgy érzem a torkomon nem megy le több falat. De bennem csak másoktól duzzad az akarat. Ha nincs senkim, hamisnak vélem minden szavamat.