Reneszánsz

RENESZÁNSZ MŰVÉSZETE

Az európai egyetemeken a tudósok az eddigi világfelfogásban való
kétkedést és a kutatás szellemét terjesztették.
A túlvilági életre összpontosuló középkori gondolkodásmód megváltozott.
Megindult a valóság, a természet lázas kutatása.
Az új korszak kulturális alapja elsőként az antik görög és római szellem. 
Tudományos módszerekkel kutatták a természet törvényeit,
vizsgálták a reális világot és benne az embert,hogy a művészet hitelesen tükrözze a valóságot.
Tanulmányozták az emberi test felépítését, boncoltak, hogy anatómiai ismereteket szerezzenek.
Sok művész foglalkozott matematikával, zenével és költészettel.
Tökéletes csak a sokoldalúan képzett és tanult ember, a sokoldalú tudós, a polihisztor lehet.
Előtérbe került az ember egyénisége, ekkor alakult ki a művész mai értelemben vett fogalma is.
A reneszánsz stílusnak a kialakulásától számított közel két évszázados fejlődése során
három főbb szakaszát különböztetjük meg:
kora reneszánsz (1420-1500)
érett reneszánsz (1500-1540)
késő reneszánsz (1540-1580)

Az itáliai művészeti korok:
-trecento (trecsentó): az 1300-as évek itáliai művészetének elnevezése, pl. Giotto, Cimabue, Ambrogio Lorenzetti, Gentile da Fabriano, Antonio Pisanello stb
-quatrocento (kvatrocsentó): az 1400-as évek itália művészetének elnevezése, pl. Masaccio, Fra Angelico, Botticelli stb 
-cinquecento (csinkvecsentó): az 1500-asévekitáliai művészetének elnevezése, pl. Leonardo, Raffaello. Michelangelo. Tiziano, Tintoretto, Veronese stb.

Építészet
A reneszánsz ember a földi életet állította központba: harmóniában akart élni e földi létben és boldog lélekként üdvözülni a túlvilágon. Ez az új humanista világnézet új stílust hívott életre, mintaképévé az élet teljességét tükröző antik (görög és római) művészet vált, ennek újjászületését (reneszánsz) hirdették. Az egyházi mellett hangsúlyos szerepet kapott a világi építészet is. Esztétikai kritérium lett a harmónia, a szimmetria és a tér centrális felfogása, térlefedéseknél a kupola. Tudatos távlati hatásokra törekedtek, felfedezik a perspektívát, a fény és az árnyék játékát. Antik épülettagozatokat újítanak fel: pl. párkány, bábos korlát, ballusztrád. Megjelenik a stukkó (gipszdíszítmény), elsődlegessé válik a belső márványburkolat használata (nálunk elsősorban a sütői vörös márvány, síremléknek is). Jellegzetes a sgrafitto (két vagy több eltérő színt vékony vakolatrétegben hordanak egymásra és így kaparják ki a díszítést), a száraz (secco) és nedves (fresco) vakolatra felhordott falfestés, a pártázatos oromzat. Gyorsan hódít a színes, mázas kályhacsempék, fajansz, majolika divatja.

építészet fő jellemzői:

-arányosság, szimmetria

-erős vízszintes tagoltság - árkádokkal, ablaksorokkal, párkányokkal, oszlopokkal

-antik építészeti elemek alkalmazása - timpanon, oszloprend, lépcsősor, átriumos belső udvar (görög) és kupola (római)

-legkedveltebb épülettagozat: párkányok, oszlopfők, konzolok és korlátok (balusztrád-kőbábokból kialakított korlát)

-legkedveltebb díszítmények: akantuszlevelek, rozetták, gyöngysorok, bőségszaru, gyümölcs és virágfüzérek, valamint meztelen gyermekalakok, a puttók

-az épület belekomponálása a tájba

Pl. BRUNELLESCHI: Firenzei dóm kupolája

(Cattedrale di Santa Maria del Fiore = Liliomos Mária) – Firenze, 1436

Lorenzo Ghiberti: Porta del Paradiso – 
Firenze, Battisterio di San Giovanni kapuja, 1403-1424

Palazzo Strozzi – Firenze, 1489-1538 ,
BRUNELLESCHI: Lelencház (Ospedale degli Inocenti) – Firenze, 1419-1451

Chenonceau-kastély – Chenonceaux, Loire vidéke, Franciaország

Szobrászat

Az emberi test és a természet megjelenítése a maga „természetességében" történik. Előtérbe kerül az aktábrázolás, az emberi világi érzésvilág. Művészi fantáziával kutatnak tudósok, tudós alapossággal dolgoznak művészek {aránytanok, anatómia). További jellegzetességek: szépség és öntudat együtt jelenik meg egyéni jellemábrázolás a portrékon távlattani törvények a lovas szobrokon a ló és lovas egységes mozgása

Pl. Donatello: Dávid – Firenze, Palazzo Medici, 1435 k.

Donatello: Gattamelata lovasszobra – bronz, Padova, 1443-1447

Andrea del Verrocchio: Colleoni lovasszobra – bronz, Velence, 1481-1488

Michelangelo: Pietá – Róma, 1499

Michelangelo: Dávid – Firenze, 1501-1504

Festészet és grafika 

A festészet az a művészet, amely arányos vonalakkal és a dolgok természetéhez hasonló színekkel, a perspektíva tényét követve oly módon utánozza a testi dolgok természetét, hogy nemcsak a testek vastagságát és domborulatát ábrázolja a síkban, hanem a mozgásukat is. és láthatóan mutatja be szemünknek a lélek sok érzelmét és szenvedélyét" - Giovanni Paolo Lomazzo (1538-1600) milánói festő Traktátus a festészetről, a szobrászat és építészet művészetéről hét könyvben (1584). 1. fejezet: A festészet meghatározása.
Az általános emberi szépség megjelenítésével párosul a részletekig menő megfigyelés. Élő modell után is rajzoltak, festettek. Megfigyelhető a táj és az ember összhangja. A belső élmények az arcon és a testtartáson tükröződnek.
 
Jellemző:-a rajz élessége
-a perspektíva (= távlati ábrázolás):
-vonalperspektíva: a közeli vonalak erőteljesebbek, a távoliak halványabbak
-levegőperspektíva: az ég színe a levegőt, azaz a benne lévő párát is „elszínezi", és ez a távolba vesző hegyek vagy épületek színét áthangolja, módosítja
-színperspektíva: a közeli színek telítettek, míg a távoliak tompábbak
-a kiterjedés, a térhatás, a tömeg reális, természethü ábrázolása
-tértagolás: az előtér, középtér, háttér világos elkülönítése
-sfumato (szfumátó): a fény- és árnyékhatár gyengéd, füstszerü átmenete (Leonardo)
-clair obseur: (kler obszkür) a sötét-világos átmenet érzékletes ábrázolása
-grafika: réz- és fametszetek
-rajz: ceruza-, tus-, ezüstvessző-, szénrajzok

A németalföldi és német festészetre az ember halandó voltának mély átérzéséből fakadó realista szemlélet a jellemző. Az embereket leginkább felöltözve ábrázolják, s pontosan leírják környezetüket, akár tájban, akár szobabelsőben vagy templomban jelenítik meg őket. Az aprólékos részletezés a XVII. századig jellemző marad.
Van Eyck művészetével megtörik az internacionális gótika túlzsúfolt realizmusa, transzcendenciája,
s nagyobb szerephez jut a perspektivikus térábrázolás, valamint a fény, mint kompozíciós elem. Előbb kezdenek olajjal festeni, mint általában az olasz mesterek. Alakjaikat legtöbbször polgári enteriőrökbe (lakásbelsőkbe) helyezik, vagy kertbe, tájba, templombelsőbe.
A Van Eyck testvérek, Dierick Bouts, Gerard David, Hugo van der Goes, Rogier van der Weyden, Hans Memling és Matthias Griinewald munkássága átvezet az északi érett reneszánsz festészethez.

Pl. Fra Angelico: Angyali üdvözlet – 1430-1432,
Masaccio: Szentháromság – Firenze, Santa Maria Novella, 1425-1428,
Leonardo da Vinci: Mona Lisa – 1503-1506 ,
Botticelli: Vénusz születése – 1484-1486,
Mantegna: Imádság az olajfák hegyén – vízfestmény fára, 1455 , 
Dürer: Apokalipszis fametszet-sorozat – 1498