Ugrás a fő tartalomra

Ajándék vagy.

Felnéztem.
- Úgy felülnék ide valakivel, aki nagyon fontos. Unom az ismerkedéseket, a fölösleges randikat.
 - Fel mutatok. -
- Meghívhatlak valamire? Ráérsz pár órára? - Meglepődötten átkaroltál.
- Igen, csak szólok a barátnőmnek, akitől elcsaltál. - Eltoltalak. 
- Tetszem neked?  Miért nem érhetek hozzád?
- Tetszel. Inkább beszélgessünk.
A falatnyi rövid gatyában felálltam a padról. Te csak bámultad a combjaimat. 
Vagy éppen a lenge trikómat  az esti forróságban. Futkosott a nyár a hátunkon még,
ahogy fogtuk a sörös dobozokat.
- Én is a többieknek, akik ott ülnek a fűben.
Aztán később tudatosult benned, én nem múló dolog vagyok, ahogy bennem is,
hogy lehet te sem vagy az.


Sétálunk, sétálunk, a hidegben. Itt találkoztunk először.
- Hova megyünk? Fázok, itt nincs semmi!!!! Ezt nem hiszem el inkább menjünk haza, fáradt vagyok.
- Mondtam, hogy van egy meglepetésem, születésnapodon akartam, 
de most is jó lesz. Még most sem ugrik be?
- Közeledünk a hely felé és felkiáltok:
- Úristen!!! Emlékszel???
- Persze, most felülünk rá. Imádom, ha boldog vagy!!!!!
- Már évek óta mondogatom, hogy szeretnék, de azt csak párban lehetne.

A sötétben fentről néztük a karácsonyi fényeket a városban. Féltem a magasban, az elején. 
Ez volt az óriáskerék, a miénk, ami mindennap forog, valami új felé.

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Új. Élet.

Itt vagyok a kórházi szobában. Alig aludtam. Tegnap este feküdtem be. Elérkezett az idő. Még utoljára lefotózom magam a pocakommal. Nehéz elképzelni, milyen lesz, neked, oda kint. Lassan hívnak be a szülő szobára, és beindítják a szülést. Nem jössz ki magadtól. Amíg várakozom, a hajamat is kivasalom, mint a sztárok, akik magán orvost fizetnek és várják a csodát. Egyedül vagyok. Vajon, mikor érkezik meg az, aki bent lesz velem? Most nagyon jót tenne, egy segítő kéz. Idáig, féltem, hogy a vég következik csak, és belefogok halni. Talán. Lassan létrehozok, egy kisbabát, és kíváncsi vagyok a valóságban, hogy történhet ez meg. Ami a legrosszabb lehet, hogy elvesznek tőlem, és eltűnsz. Veled együtt, akkor a bennem lévő anya is. Remélem megmaradunk. Mindketten. Kezdődik, egy új élet. A varázslat.
Megjegyzés küldése
További információk

Félelem és távolság.

Jakob T. Márta. festménye. Beszélek beszélek beszélek hozzád. De a lelkem néma csak sajog és elhallgat. .   Olyan mintha üres lenne. Érzem a tekinteteket. Valaki iránt szimpátiát,  több nincs. Kizökkentem a világomból, már az emberekhez is odamerek menni. De mégis olyan mintha egyedül lennék. Beszélek beszélek beszélek hozzád. De, olyan, mintha csend lenne. Figyelsz rám, de véleményem szerint, te is csak levegőnek nézel. Nem jelentek semmit. Félek a következményektől. Úgy vagyok vele ezt is elrontom. Nem akarok közel lenni senkihez, akihez meg szeretnék az távol van. Vagy pedig valahogy nem jön össze, hogy közel érezzem. Ma elmentünk osztályfőnöki órán egy kiállításra. Ez a kép ezeket az érzéseket hozta ki belőlem, ahogyan rá néztem.
Megjegyzés küldése
További információk

Színlel.

Ez nem egy színdarab, nem bújhatsz el nincsenek színfalak. Néha, úgy érzem a torkomon nem megy le több falat. De bennem csak másoktól duzzad az akarat. Ha nincs senkim, hamisnak vélem minden szavamat.
2 megjegyzés
További információk