Nyitom az ajtót. Ropog a hó a lábadon. Te csak ütögeted a cipőd, lelassítod vele a perceket.
Hatás szünet. Megérkeztél.
Én mondom, hogy nem kell, mert tegnap nem mostam fel. Még mindig ropog a hó a lábadon.
Érzem az időt rajta, ami rohamosan elfogy. Köztünk megáll a hideg levegő is, a behozott kabátodon.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése