Beköszöntött a hideg. Kabátos embereket látni az utcákon. Mennek-mennek kitudja hova. Átengednek a zebrán, ugyanúgy, mint eddig. Mindenki éppen merre tart, nem érdekel senkit. A szél fújja hajam össze-vissza borzolja. Azt hiszi ez vicces pedig én nem nevetek rajta. Sapkát is veszek, de még így is fázom. Nem értem mi lehet? Miben hibázom? Rájöttem hogy ahhoz szeretet kell, hogy a szívemben is meleg legyen. Ez hiányzott eddig, hogy valaki betakarja lelkem és velem legyen. Így minden ember a hidegben is boldog, mert van mindenkinek szívéhez egy másik szív, ami egy képzeletbeli takaró. Egy lelkitárs akinek már a jelenlétében is különleges lenni. Jó hallani, hogyan lélegzik, miközben a levegőben a lehelete is látszik.