www.biuss.blogspot.hu

Hol vagy? Hasonlóak vagyunk, vagy különbözőek?  Össze illünk, mint egy medál, vagy külön vagyunk, mint két gyűrű? Egy csoda vagyok, Felfogod ismerni ezt a csodát? Mikor értékeled?  Egy szemét vagyok. Felfogod ismerni ezt a szemetet? Mikor dobsz el? Azt hazudod, hogy szeretsz, vagy őszintén megvallod? Első látásra érzünk valamit, vagy később kialakul?  Türelmesen kivárom, mikor leszel a legjobb, vagy egyébként is te vagy a legjobb? Ha elhagylak újra visszafogok találni hozzád?  Ha elhagysz, újra veled akarok lenni? Kereslek és ott leszel, vagy csak úgy belépsz? Csak én fogok kelleni? Csak te fogsz kelleni? Elmegyünk egymás mellett, vagy sétálunk egymás mellett? Nem találom a helyem, nélküled. Nem ízlik az étel, nélküled.  Tudni fogom, hogy te vagy az, vagy érzem, hogy te vagy az? Létezel?

Úgy érzem már nem tudok lélegezni. Kell valaki, akiért érdemes.  Nem érzem, hogy élnék.Vajon merre lehetsz? Amíg nem talállak meg, nem tudok lélegezni.  Egyáltalán létezel valahol?  Itt vagy az orrom előtt tudom. Most már mellettem ülsz, de nem tudok lélegezni. Valami változott bennem. Nem hiszek a szerelemben.  Veled szeretnék hinni, de nem tudok fellélegezni.

Csak akkor vagyok képes hazudni valakinek,  amikor nem viseli el az igazságot. Ezzel megóvom a valóságtól.

Sétáltam magányosan a sok idegen ember között. tudtam, hogy haza kell mennem mert már este volt. Megnéztem az időt. Rohantam.  Egész nap távol voltunk egymástól. Tudtam nagyjából tegnap hányra mentél dolgozni, de a pontos időre nem emlékeztem. A villamosról futottam a metróra. Folyton az járt az eszemben vajon még ott leszel-e. Láthatlak még csak egy percre is? Ott voltál.   Már a buszon ültél szomorúan elgondolkozva, de nem vettél észre. Kopogtattam az ablakon. Vissza mentem a busz másik oldalára te elindultál és leszálltál.  Azt mondtad éppen rám gondoltál.  Adtál egy csókot és említetted, hogy még van 5 percünk az indulásig.  Örültél, hogy jöttem.  Ott voltunk.  Egymás karjaiban és a szemünkben látszott a felismerés, hogy fontosak vagyunk a másiknak.

Én csak egy helyet szeretnék, ahol élhetek.  Darabjaira hullott az otthonom.  De csak otthonnak hittem.  Valójában sosem létezett. Csak egy átmeneti nyugodt állapot voltál.  Naiv gyermekként azt hittem,  hogy együtt járjuk az élet ösvényét,  de te végig külön utakon mentél.  Felnőttem.   Ez a változás törte szét a kapcsolatot.