www.biuss.blogspot.hu

Felnéztem. - Úgy felülnék ide valakivel, aki nagyon fontos. Unom az ismerkedéseket, a fölösleges randikat.  - Fel mutatok. - - Meghívhatlak valamire? Ráérsz pár órára? - Meglepődötten átkaroltál. - Igen, csak szólok a barátnőmnek, akitől elcsaltál. - Eltoltalak.  - Tetszem neked?  Miért nem érhetek hozzád? - Tetszel. Inkább beszélgessünk. A falatnyi rövid gatyában felálltam a padról. Te csak bámultad a combjaimat.  Vagy éppen a lenge trikómat  az esti forróságban. Futkosott a nyár a hátunkon még, ahogy fogtuk a sörös dobozokat. - Én is a többieknek, akik ott ülnek a fűben. Aztán később tudatosult benned, én nem múló dolog vagyok, ahogy bennem is, hogy lehet te sem vagy az. Sétálunk, sétálunk, a hidegben. Itt találkoztunk először. - Hova megyünk? Fázok, itt nincs semmi!!!! Ezt nem hiszem el inkább menjünk haza, fáradt vagyok. - Mondtam, hogy van egy meglepetésem, születésnapodon akartam,  de  most is jó lesz. Még most sem ugrik be? - Közeledünk a he

Csak futottál utánam. Kiabálva toltál oda magadhoz. - Mi ez az idióta szabály, hogy 2 vagy 3 hónap múlva szakítasz??? Tuti, hogy van valakid. Velem nem teheted ezt!! Nem hagyom!!! - Sietve megtörve puszilgattál. - Nem olyan könnyű!!! Nem akarok csalódni többet!!!  Úgyhogy, legyen nem leszek Nélküled, de te fogod megszívni!!!! - Soha nem láttalak ilyen idegesnek. - - Én biztos hogy nem fogom!! - nevetsz. - Te fogsz szakítani én soha többet nem fogok senkivel!!!  Utána egymás kezét szorítva üldögéltünk, mintha nem lenne másik nap. Amikor nem látnánk már a jövőnket. Én meg majdnem kitöröltelek. Nem kell ugyanaz a szabály. Vajon eltűnik? Veled? Szükségem van rád?

Veszekedtünk. - Mi kell, hogy az enyém legyél örökre? - Semmi ..... - Egy gyűrű?! Megkapod!!!! Mindent megadok neked!!!! - Na persze, úgysem vennél, nem szeretsz annyira. - Dehogyisnem bebizonyítom. Higgyj bennem végre!!! Behúztál egy boltba. - Válassz ki egyet most!!!! - Ezt nem így kell!!!! - De, mutasd az ujjad, de picike, imádom! Rábökök egyre, kíváncsi vagyok. Félre rakatod. Nem veszem komolyan az egészet. Egészen addig, amíg oda nem adod. Ismét veszekszünk. - Miért nincs rajtad a gyűrű? Nézz rám!!! Megfogod az arcom, erősen. Nézz rám én hordom mindennap!!!!- Mutatod a tied. - - Előveszem az enyém: Itt van látod!!!! Boldog vagy ???!!!! - Hordd, azért van!!! Miért nem hordod? Mi kell még????? Veszünk egy kis házat is. Ahol a gyerekek futkároznak majd. Nagyon jó anya leszel, te erre születtél. - Nem érdekel. - ordítok. Adj időt még, nem akarom hordani és kész!!!! - Te nem is szeretsz engem, megmarkolod a kezem a gyűrűvel.

Kicsit unatkozom. Utána odaállok egy sörrel a kezemben. Két fickóhoz. Az egyik fején kendő tele van tetoválással a másik is ilyesféle kopasz, akiktől tartani kéne. Koncert után vagyunk. Megkérdezem hogy tetszett nekik. - Fúúú ez aztán nagyon király volt !!! - Mondják. Tovább faggatom őket. - Meséljetek egy kicsit az életetekről valamit. - Valami szaftos sztorira gondolsz?! - Nevetnek, hogy ki ez a "kis-csaj", aki idejött. - Igen olyasmire, csak hogy az enyémre ne gondoljak. - Miért olyan rossz neked? Azt kötve hiszem. Képzeld én megöltem 3 embert is. - mondja dülöngélve, folytatva a részletekkel. - Bazdmeg, remélem te nem vagy újságíró. - A szemüvegemre mutat. - Csak vicceltem egyébként, jó fejek vagyunk nem? - Megijed a cimbora is. - Képzeld, hogy újságíró vagyok és leírom az egészet, amit elmeséltél. A mellette állónak tátva maradt a szája és előtte végig nézte, ahogy hallgatom végig rezzenéstelen arccal a valóban szaftos sztorit, ami mégis csak i

Sétálok haza fele. A kedvenc évszakomban. Ismét ősz van. Egy idős úr túrja össze a leveleket gereblyével, hogy egybe legyenek. Megállok. Elmerengek, valami bevillan. Tavaly ilyenkor is hazafele sétáltam. Lejöttél elém, azt mondtad van egy meglepetésed. Azt hittem megint uborkasalátát csináltál nekem, vagy vettél egy szép ruhát. Mikor beköltöztünk egy kert miatt vettük ki a lakást. Az ott lakó idős hölgy gondozta egyedül. Pár nappal ezelőtt megkért minket, hogy szedjük össze a faleveleket majd,  végül is szeretnénk segíteni neki. Elterveztük, ha jó idő lesz, ott fogok kint rajzolni és sokat olvasni a nagy fa alatt a napfényben. Kikísértél, egy hosszú munkában töltött nap után. Elmeséltem neked, hogy a testvéremmel régen levélkupacba szerettünk ugrálni és hogy mennyire hiányzik ez, amikor színes minden. Most sötét volt, a földre világítottál. Megjegyezted.  Egy nagy levélkupac várt kint. Amibe egyből boldogan beleugrottam.  Sokat nevettünk ott a kertben. Azt hittem akkor

Mindennap eszembe jut amióta ismerlek, vártam a padon valami jóra és egyszer csak megláttalak. Ahogyan tovább mentél, visszafordultál én bámultalak, messziről. Aztán felém jöttél és megkérdezted odaülhetsz-e mellém. Volt társaságom, de bánatomban. Egészen addig, amíg hozzám nem értél. Csak úgy belém karoltál, lazán. Valami megváltozott. Egyszerűen boldog vagyok. Csak úgy egyszerűen. Véletlenül, akkor is az lettem. Tőled. Csak lazán.  Nem csak egy este alatt.

- Szeretem, ahogy élsz.  - Hogy micsodaaa??!! Áááá csak egy kicsit becsíptem. – Nevetek. - Ez nem az. Most tényleg érzem rajtad, hogy élsz. Az elején amikor találoztunk olyan szomorú voltál, ne legyél iiilyen!!! - Igazad van. Akkor éljünk!! – és megcsókollak. Azt vettem észre, hogy folyamatosan nevetek veled, bármi van. Mindig csak a gondok vannak előttem. De most nem. Élek. Újra. Végre.

- Honnan tudod, hogy ki az igazi? Te biztos tudsz tanácsot adni ennyi hosszú kapcsolat után. - Honnan tudod? Amikor a szemébe nézel úgy érzed otthon vagy benne. Mikor megöleled megnyugszol teljesen. Remeg a lábad, mikor megérkezik. Elmondhatatlan érzés. - Értem. Biztosan jó lehet. - Akkor te még soha nem szerettél így senkit? - Nem. Azt hiszem még soha. - Fiatal vagy még biztos lesz valaki. - Vannak álmaim, amik ezzel nem függnek össze, karrier, család nem férnek meg egymás mellett. - Ne igazodj senkihez. Majd jönnek, olyan emberek akik kísérnek, nem neked kell alkalmazkodnod. Mindig hallgass a szívedre, a megérzéseidre, csináld, amit szeretnél, a többi jön magától. Az akadályok eltűnnek. Minden hozzád fog igazodni és nem fordítva,  ha az utadat járod. Csak ne térj le róla, mert boldogtalan leszel és nem élsz. Ne félj a gyors változásoktól. Csak ugorj bele és éld meg. 

Néztük a reggeli szivárványt az úttesten. Arról beszélgettünk mit hogyan szeretsz csinálni. Bemásztunk az ablakodon. Erőltetett romantika voltál. Kiderült, te vagy a legsérültebb, akivel valaha találkoztam. Eltűntünk az ablakkal együtt és ez jól van így. Már nem vagy olyan színes a felhők között mint akkor.

- Mit akarsz? - - Téged. - Miért? - Mert akarlak. - Mikor? - Most. Megállítottad a rollert, amiről azt hittem sokszor oda hozod majd nekem, hogy átguruljunk a napi gondokon. Együtt. Megöleltél. Én odadobtam a kedves arcom, te pedig bele hazudtál, az állítólag különlegesen zöld szemembe. Azóta látok egy ilyen kerekes csodát a belvárosban, mindig te jutsz eszembe róla és a hazugságod.

Néha ki kell rángatni az esőbe. Csak hogy létezzek.  Még akkor is, ha félek, hogy elázok a boldogságtól. Törékenyen, de vizesen, élvezzem azt,  hogy spontán pillanat vagy.

Ültünk az ágyon, ahol pár hónapig aludtunk egymás mellett. - Tényleg itt hagysz, mi lesz így velünk? - Itt hagylak, mert ezt szeretném és te is így döntöttél. - Nem, maradj velem. - Kitör belőled a sírás. - Sajnáltalak és megöleltelek, te meg a homlokomra nyomtál egy puszit közben.  Mindig azt mondtad, ezt azért csinálod, mert ez a hűség jele, ezt írják a régi tini magazinokban, biztos te is ott olvastad, de a valódi szeretetből úgy vélekedek, mintha alig kaptam volna tőled. Kevés idő volt.  Nem hagytál eleget. - Szedd össze magad, szét költözünk, tudom, hogy ez az első komolyabb szakításod, nekem is volt, nehéz lesz, de majd túljutunk rajta. Lassan jön az autó. - Zsepit nyomtam a kezedbe. - - Igazad van, nagyon nehéz lesz. Elköltöztem. Később jönnek az üzenetek, hogy folytassuk tovább. Titokban.  Bunkó vagyok veled, hogy eltudj engedni, mert sokat bántottuk egymást. Nincs folytatás. Lezárt akta vagy, egy kevéske próbálkozás, ennyi maradt belőled nekem. Me

- Nem szórakozást akarok, egy ideig jó, de aztán megunom. Elindulok a földre, hogy külön aludjunk. - Te csak szórakozol a férfiakkal.  - Nincs rajtam semmi ruhadarab úgy mosolygok rád. - - Meg lehet. Engem nehéz megszerezni. Nagyon... Te szórakozol a nőkkel!!! Elgondolkozom. Azt hiszed valaha is, megkaptál? Rájöttem, bonyolultabb vagyok, mint te. Ettől vagyok érdekes, a hamis férfiak számára. Olyan jó lenne, már nyugodt lenni, valaki mellett, tartozni hozzá,  úgy igazából. Részemről még nem sikerült, csak a játszmákig jutok. Ha nem lennél hamis, soha nem aludnánk külön.  Minden időközben én lennék a legszebb számodra. Nem bírnál ki, egy percet sem, hogy ne érj hozzám,  mindegy is hol lennénk, mennyi idő telik el, amíg élünk.

Keresem önmagam. Amíg nem tartozom valakihez. Addig keresem a tiszta szeretet benned. Amíg nem talállak ebben a világban. Addig hamis szerelmek között bujdosok. Amíg egyedül kell megküzdenem a hibáimmal, és elfogadni őket. Keresem önmagam. Amíg össze vagyok törve belül, a hazug bókoktól. Addig, reménykedek, hogy itt leszel. Keresem a másik felem.

"Elegem van, a villamos megállóban andalgó párokból.  Elegem van, hogy a kávézóban nem tudnék meginni úgy egy kávét, hogy nem látok egy őszinte kézfogást. Elegem van, hogy oda kéne adnom magam neked úgy, hogy nem is tartozunk egymáshoz. Elegem van, hogy nincs hajlandóság senkiben, hogy egy gyűrűt húzzon az ujjamra. Elegem van, hogy nincs meg az otthon melege, amire vágyom.  Elegem van, hogy hűséges maradok, azért, hogy utána azt állítsák soha nem voltam az, aki mindig is maradok."  (2015. november 25.)