Sétáltam magányosan a sok idegen ember között. tudtam, hogy haza kell mennem mert már este volt. Megnéztem az időt. Rohantam. Egész nap távol voltunk egymástól. Tudtam nagyjából tegnap hányra mentél dolgozni, de a pontos időre nem emlékeztem. A villamosról futottam a metróra. Folyton az járt az eszemben vajon még ott leszel-e. Láthatlak még csak egy percre is? Ott voltál. Már a buszon ültél szomorúan elgondolkozva, de nem vettél észre. Kopogtattam az ablakon. Vissza mentem a busz másik oldalára te elindultál és leszálltál. Azt mondtad éppen rám gondoltál. Adtál egy csókot és említetted, hogy még van 5 percünk az indulásig. Örültél, hogy jöttem. Ott voltunk. Egymás karjaiban és a szemünkben látszott a felismerés, hogy fontosak vagyunk a másiknak.