www.biuss.blogspot.hu

Ültünk a buszon az orvos felé tartva. - Te tényleg, miért nem dobsz ki még mindig? Te vagy a legkitartóbb eddig. Kattant vagyok, elég nehéz egy kattanttal kibírni.  Nagyon néztél és ezt mondtad a szemembe mosolyogva: - Mert egy gyönyörű csiszolatlan gyémánt vagy.  Csak ki kell pucolni belőled azt a sok rosszat, ami benned van és teljesen másképp fogod felfogni a dolgokat. Minden jobb lesz, és te is jobban leszel. Tényleg egy gyémánt vagy. Én csak elfordultam és csendben tátva maradt a szám, csak magamban gondoltam, eddig soha nem mondott még ilyen szépet rólam senki és, hogy mennyire szeretlek még mindig. Meg, hogy nem akarok pszichológushoz menni, de ha már elkísérsz ....

Az ágyad szélén ülök meztelenül. Felvettem az ingedet. Szívom a cigarettádat. Rámosolygok a bizonytalanságunkra. Élvezem ezt a pillanatot, ami mindig itt volt valahol. Már lejátszódott, valaki más is biztos megélte nem csak én. Vajon egy regényed lapján olvasni fogom ezt a látomásszerű képet, ami akkor lehettem neked kívülről? 2015. december

Tegnap ránéztél a tetoválásomra a karomon. Azt mondtad: - Elrontja a kezed. Én mutattam a másikat, amin nincs semmi. Kérdeztem: - Így jobb? - Igen. - Határozott volt a hangod. Még nem tudod, hogy a legérdekesebb nők karján nem véletlenül van egy jelkép. Hogy ettől vagyok erősebb, mint bárki más. Hogy nem tudsz tönkre tenni, mert imádom a kalandokat! 2015. január

Csak nézlek. A szemed mást mutat. Én mindig ezt gondolom amikor találkozunk.  Legszívesebben ezt mondanám: - Gyere szökjünk meg együtt. Ha ketten vagyunk és megfogod a kezem a mi világunk más. Egy csodává válok, ha látom, hogy rajtam nevetsz. Itt boldogság van.  Amint elengedsz és búcsúzol. Én úgy érzem csak sétálok bele a kegyetlenségbe. Ahol járok szenvedést látok, mert nem veled vagyok. - De mindig újra itt vagy  és újra kapok tőled egy kis varázslatot.  Vajon milyen lenne ha a mi világunk állandó lenne? Körülöttünk is varászlatos lenne minden végre?

Egymással szemben állunk a zűrzavarban. Elsétálunk, én boldogan teszem, mert az elfogyott emlékeinket viszem magammal.

Az embereket próbálod jobbá tenni.  Hiába látod meg a jobb énjüket. Ők nem látják. Csak te látod azt, ami a szemükben látszik.  A fény, amiért érdemes élni. De ezt elfelejtik. Csak hajszolják azt, ami nem való nekik. Ami nem is kell igazán. Csak ott lóg a levegőben. De nem veszik észre . Hogy ott van a szeretet, egy nevetésben egy pillanatban.  Még most sem veszik észre . Azt, hogy jobb legyen mindenkinek, boldogok legyünk ezen a világon.  Nem veszik észre , talán soha, hogy ez a legfontosabb? Légy boldogabb!

Kislány os arcommal nevetek a világra.  Amikor kedves hangon határozottan megszólalok  jön a meglepetés. Keresztbe tett lábbal magabiztosan ülök, szorongatom a poharat a kezemben.  Azt mondom milyen nehéz nekem.  Csak tipegek melletted, mert te nagyobbat lépsz nálam.  Előtted vagyok mégis  nő .  Azért mert neked elhiszem, ahogyan beletúrsz a hajamba, nézel és azt meséled:  Hogy lehetsz ilyen gyönyörű ?!

Rád nézek. Ezt mondom: - De nem merek még megszólalni sem. - Csak add önmagad. - Beszélek, de félek, hogy hülyeségeket mondok, és elrontom. - Csak add önmagad megint. - Nem akarok már senkinek megfelelni, eddig is ezt tettem.  Azt akarom csinálni, amit szeretnék. - Csak add önmagad újra. Ez így jó. Tudod, hogy ki vagyok: Én. 

Azt nézem, ahogyan ordibáltok egymással. Fölöslegesen bántjátok a másikat. Azt hallgatom, ahogyan beszélsz róla. Ott van már a hangodban is, hogy szereted. Én csak állok üresen és figyelek, hogy nekem, de hiányzik ez.

A fellépések egy étteremben voltak. Bent volt a buli. Emlékszem ittuk a házi bort. Kint ültünk a teraszon, mindenki kijött hozzánk. Azt hallgatták, hogy egymással szemben, filmekről könyvekről vitatkozunk. Emlékszem. Téged nem érdekelt senki más rajtam kívül. Mondták, hogy te egy híres fellépő vagy.  Nem hallgattam a zenéidet soha. Mint egy átlagos ember úgy akartalak megismerni.  Udvaroltál, amikor elfogyott az összes alkohol, elvittél és vettél nekem Gin Tonic-ot és bágyadtan nézted,  hogy iszom és beszélek hozzád.  Akkor még másba voltam szerelmes. Velem akartál aludni, haza fele a vonaton nem akartad, hogy leszálljak.  De másnap, amikor más mellett ébredtem, rájöttem megszereztél. Lélekben a tiéd vagyok.  Hónapokig gondoltam rád, és erre a napra. Aggódtam jól vagy-e.  Vajon, hogyan éled az életed?  De elnyomtam magamban az érzést, addig amíg szabad nem lettem.  Rossz élethelyzetben, de új lehetőséggel élve újra végre találkozhattunk. Emlékszem bel