www.biuss.blogspot.hu

Jakob T. Márta. festménye. Beszélek beszélek beszélek hozzád. De a lelkem néma csak sajog és elhallgat. .   Olyan mintha üres lenne. Érzem a tekinteteket. Valaki iránt szimpátiát,  több nincs. Kizökkentem a világomból, már az emberekhez is odamerek menni. De mégis olyan mintha egyedül lennék. Beszélek beszélek beszélek hozzád. De, olyan, mintha csend lenne. Figyelsz rám, de véleményem szerint, te is csak levegőnek nézel. Nem jelentek semmit. Félek a következményektől. Úgy vagyok vele ezt is elrontom. Nem akarok közel lenni senkihez, akihez meg szeretnék az távol van. Vagy pedig valahogy nem jön össze, hogy közel érezzem. Ma elmentünk osztályfőnöki órán egy kiállításra. Ez a kép ezeket az érzéseket hozta ki belőlem, ahogyan rá néztem.

Sokan hisznek valamiben.   Én hiszek az álmaimban , mert kell mindig egy cél, amiért mindig küzdeni kell és fel kell állni . Amiért érdemes élnünk, és amiben a boldogságunkat leljük meg. Hiszek benned is , pedig nem is ismerlek, és sohasem fogod tudni, hogy én mindennap gondolok rád. Hiszek abban, hogy minden emberben van valami jó . Bízok benned ,akkor is ha, egyáltalán nem úgy tűnik. Hiszek még a jövőben, amiről fogalmam sincs, hogy milyen lesz. Olyan rossz látni azt, akit egyszer szerettünk és most már gyűlöljük . Akár barát, akár egy halvány parázs, amit valaki iránt éreztünk. Szembe jön velem az utcán, rám néz, valaki mást ölel. mást érint meg. És ez már nem fáj egy cseppet sem. Csak megrezzenek hogy valamikor még velem tette ezt. - Mással beszélget mással nevet együtt a padban.  Mással jár koncertre. Csak az bánt hogy nem velem. Az életem részei voltak, de már csak sebek, és halvány emlékek maradnak, mert úgy akarta valaki föntről, aki ezt eltervezte. Hiszek

Egyszer csak, csörgött a telefon. Márti név a kijelzőn. Meglepődtem és izgatottan felvettem. Egy gondjával keresett meg,amiben úgy érezte hogy tudok neki segíteni. Nagyon jól esik, hogy nekem mondja el először, ha valami bántja. Megbeszéltünk mindent. Igaz csak a hangját hallottam, de tudtam hogy ez az egyetlen őszinte hang, amit egy baráttól valaha is hallani fogok. Sosem gondoltam volna, hogy ha középiskolás leszek vele fogom tartani mindig a kapcsolatot. Mert talán másra számítottam, de bennük is csalódtam. Igaz neki is vannak új barátai. De mindig ott lesz nekem. Olyan jó érzés volt neki elmondani mi bajom van. Már jó kedvem lett, ő tudott akkor felvidítani. Lehet hogy a környezetünk változik. De a mi barátságunkat nem fogja soha megváltoztatni semmi. Furcsa hogy ott volt mindig az orrom előtt és nem vettem észre, hogy ő az igazi barát. Mára már teljesen jól vagyok és visszatért a pozitív énem is:) És ezt neki köszönhetem <3