V.szinfónia : Sors Mi, emberek vagyunk az egyetlen faj a világegyetemben, akik képesek egymást megölni a saját fajtájukból, még hozzá a semmiért. Hiába mondják bizonyos tudósok, hogy kiemelkedünk az állatvilágból, ha ilyenkor még az állatokhoz sem érünk fel. Olyan filmeket nézünk, amikben egymást ölik meg és ezt sokan élvezik is,undorító. A mi életünk kiszámíthatatlan. Ezen a napon vajon hányan haltak meg? Ha belegondolok, úgy érzem mintha én is vérbe fagyva feküdnék valahol. De nem,még itt vagyok és minden percét kihasználom még akkor is, ha én is meghalok. Ahogyan te és mindenki: mind meghalunk . Az egyik nap még virágot szedtél a réten vagy a barátaiddal sétáltál, valakivel csókolóztál a parkban. Megházasodtál, születtek gyerekeid, vagy mentél volna át az úttesten és egy taxis elütött. Mint egy porszem elhullasz nem tudni mikor hol : ez a sors iróniája. Csak egy lehetsz a sok közül, aki jobbá teheti a világot, de dönthetsz hogy az életed jóra haszná