www.biuss.blogspot.hu

Ha mindig van, aki a gödörbe hagyjon, a bajban, akkor biztos lesz olyan is, aki kihúzzon onnan. Minden emberi lélek élete ilyen, egyszer fent vagy a magasba és élvezed a mámor illatát, egyszer lent, amikor megérzed a világ összes bűzét és nyomorát.

Nem lehet megérteni, mi a lét? Érezni akarom az élet, ízét, Ami másokat darabokra szét tép. Míg a lelkem révbe ért, Ő harcol a hatalomért Én csak a boldogságért tennék. A gyötrelem, amit ő áraszt szét, Hiába való, ha csak keresi a lét. S nem tudja mi a szép!

Ha a távolság elszakít valakitől, ne búsulj, mert a szívében helyet kaphatsz. A lényed benne marad az emlékezetében, ha nevetésedre gondol, akkor is megtudod majd nevettetni. S ha évek múltán újra látod, a szemében ott lesz a szereteted, amit valaha adtál neki. A változásoktól függetlenül neked is, olyan kedves lesz az arca, mint egy régi játékod amit elveszítettél. Benned marad a gyerek. Azt hiszem ez az igazi barátság. Ragaszkodni ahhoz a valakihez, úgy is, hogy csak az életed egyik fontos szakasza volt.

A cigaretta füst megdermed a levegőben. Magányosan fekszek a sötétben. Később... nincs zaj a fejemben. Jóéjszakát! Kívánja a hold, majd elalszok csendben. Álmomban velem vagy egy kertben. A valóságban, mért ne lehetne ilyen? Ezért nem érzem már jól magam ébren. Magányosan fekszek a sötétben. A füst végleg eltűnt, és te is mellőlem?