Zűr.
Egymással szemben állunk a zűrzavarban. Elsétálunk, én boldogan teszem, mert az elfogyott emlékeinket viszem magammal.
Bejegyzések
Varázslat.
Kislányos arcommal nevetek a világra. Amikor kedves hangon határozottan megszólalok jön a meglepetés. Keresztbe tett lábbal magabiztosan ülök, szorongatom a poharat a kezemben. Azt mondom milyen nehéz nekem. Csak tipegek melletted, mert te nagyobbat lépsz nálam. Előtted vagyok mégis nő. Azért mert neked elhiszem, ahogyan beletúrsz a hajamba, nézel és azt meséled: Hogy lehetsz ilyen gyönyörű ?!
Me.
Rád nézek. Ezt mondom: - De nem merek még megszólalni sem. - Csak add önmagad. - Beszélek, de félek, hogy hülyeségeket mondok, és elrontom. - Csak add önmagad megint. - Nem akarok már senkinek megfelelni, eddig is ezt tettem. Azt akarom csinálni, amit szeretnék. - Csak add önmagad újra. Ez így jó. Tudod, hogy ki vagyok: Én.