Valakinek napra pontosan változik az élete. Majd hív, vagy pár hétig csend és megint lehet, hogy másképp fogja gondolni. Telnek a napok. Én örülök, hogy ezt a naplementét is még láthatom.
Keresem önmagam. Amíg nem tartozom valakihez. Addig keresem a tiszta szeretet benned. Amíg nem talállak ebben a világban. Addig hamis szerelmek között bujdosok. Amíg egyedül kell megküzdenem a hibáimmal, és elfogadni őket. Keresem önmagam. Amíg össze vagyok törve belül, a hazug bókoktól. Addig, reménykedek, hogy itt leszel. Keresem a másik felem.
Rád nézek. Ezt mondom: - De nem merek még megszólalni sem. - Csak add önmagad. - Beszélek, de félek, hogy hülyeségeket mondok, és elrontom. - Csak add önmagad megint. - Nem akarok már senkinek megfelelni, eddig is ezt tettem. Azt akarom csinálni, amit szeretnék. - Csak add önmagad újra. Ez így jó. Tudod, hogy ki vagyok: Én.
szép (:
VálaszTörlésSzép vers :) Látom még mindig értessz a versíráshoz :)
VálaszTörlésEgyik nap nézegettem az 'emlékes dobozomat' , amiben találtam egy rajzot amin egy vers is volt amit nekem írtál..
"Te mindig is a legjobb barátnőm leszel,
Még ha egyszer el is veszel,
A lelkem mélyén majd mindig ott leszel." :)