Kimentünk a hidegbe. Te fogtad a viskys üveget. Miközben én a csillogó havat mutattam a kerítésen. Esett a hó, úgy gondoltuk, hogy szerencsések vagyunk. Mosolyogtunk. Akkor a sötétben, nem is annyira fáztunk. Most lassan jön a tél. Újra találkoztunk, de a hely nem is ismerős, és már te sem. Valamibe kapaszkodtunk. Csak beszélsz az asztal másik oldalán, hogy kivagy, "család centrikus". A körülöttünk lévők is tudják, hogy nem az, akit mondasz. Elszakadtunk végleg. Vagy csak hivatalosan kapcsolódtunk egy papírlappal. De az már semmit sem ér. Idegen vagy. Múlt vagy, nem a jövő.