www.biuss.blogspot.hu

  Becsöngettem a szülőszobára a kórházban, szülés felkészítő előadásra érkeztem, megkérdeztem hol lesz. Az orvos aki kinyitotta az ajtót ezt mondta: - Üljön be nyugodtan bár még nincs nagy tolongás oda bent. - Mosolyogva. Egy nagy teremben üldögéltem egy kis ideig teljesen egyedül. Az első sorban ültem. Én jóval előbb érkeztem vártam, ahogy megteljen a tér. Amire mindenki megérkezett, észrevettem mindenki a párjával együtt babával a hasában. Magamban elfogadtam, hogy én vagyok egyedül, aki itt ül már nem is volt annyira furcsa, vagy fájdalmas csak az, hogy talán 2 hét sincs a szülésig. Így hát kihúztam magam, ahogy eddig is, és hallgattam az előadást: - Ugye tudják, hogy 37.héten kell hüvely vizsgálat és ctg is, onnantól kezdve heti szinten, ezt néznünk kell a kórházban. Na erre aztán felkaptam a fejem én 38.hétben vagyok elméletileg és semmi ilyen vizsgálatról nem hallottam a nőgyógyászomtól. Egyiket sem nézték még, nyugtalankodva vártam ki a végét, igazá

Kimentünk a hidegbe. Te fogtad a viskys üveget. Miközben én a csillogó havat mutattam a kerítésen. Esett a hó, úgy gondoltuk, hogy szerencsések vagyunk. Mosolyogtunk. Akkor a sötétben, nem is annyira fáztunk. Most lassan jön a tél. Újra találkoztunk, de a hely nem is ismerős, és már te sem. Valamibe kapaszkodtunk. Csak beszélsz az asztal másik oldalán, hogy kivagy, "család centrikus". A körülöttünk lévők is tudják, hogy nem az, akit mondasz. Elszakadtunk végleg. Vagy csak hivatalosan kapcsolódtunk egy papírlappal. De az már semmit sem ér. Idegen vagy. Múlt vagy, nem a jövő.

Ülünk és várjuk, hogy behívjanak engem. Te fogod a kezem és humorizálsz ahogy szoktál, hogy ne legyek szomorú. Szólítanak. Ez az első ultrahang vizsgálatom a korábbiról sikerült, a költözés miatt lecsúsznom. Most látjuk először, hogy milyen nagy a baba. A vizsgáló orvos mondja: - Már 9 centiméteres és közeledik az 1 kg felé. Bár van egy szívizom ami felfog szívódni minden 5. nőt érint ez ebben az országban nem lesz baj emiatt, de nézesse meg jobban, ha megmaradna. Te kikelsz magadból hümmögsz mérgesen. Az orvos megszólal. - Maga az apuka? Kérem higgadjon le egy kicsit ez egy elég komoly vizsgálat. Nézzük a babát most mondják meg a nemét: kislány lesz. Te tovább puffogsz. - Maradjon csendben vagy menjen ki, így nehéz figyelnem! Te kiborulsz: - Nem én vagyok az apuka, de bazd meg nem hiszem el, hogy szegénykémmel ezt kellett csinálnia, akitől van! - Én ezt értem, de legközelebb ne jöjjön, kint is lehet várakozni ám! Felállsz és a széket is kicsit felborítod ideges

Épp kávét készítek. A lakótársam már elment dolgozni. Kiülök az albérlet lépcsőjére a bejárati ajtó elé. Nézem a boltíveket a házon, ami fogad. Visszalépek, a lakásba. Észre veszem a banán csomagot, amit valószínűleg munkába menet még bedobtál az ablakon. Akkor még aludtam. Előző nap mondtad, hogy többet kéne ennem. Fogtam a zacskót a kezemben és nagyon örültem a gondoskodásodnak. Megsimogattam a pocakot, és gyorsan befaltam, majdnem az összeset. A tükörben, megnéztem magam, vajon mennyit fogok még nőni? :)

Felmentünk az emeletre. Keresgéltem neked a ruhák között. Hogy is kéne ezt csinálnom? Megkérdeztem: - Ez a nadrág jó lesz papa? - Én nem értek ehhez! Válassz valamit és menjünk!!!- Mondtad üresen. Én tovább sétálgattam melletted, rá néztem valamire ami tetszett még. Csak mosolyogtam. Próbáltam. - Felpróbálod? Megveszem neked, mutasd! - De papa ez nem kell nekem, inkább neked kell venni valamit! Levetted a vállfáról és a kezembe nyomtad. Bementem a fülkébe. A színes kockás pulóveren felhúztam a cipzárt. Sírtam és csak sírtam. Akkor először. Kitört. Letöröltem a könnyeimet. Csak hajtogattam magamban. - Most próbálj igazán erős lenni.  Mosolyogj, ahogy csak bírsz!! Erős vagy ... Erős vagy... Erős vagy!!!!!! Elhúztam a függönyt. - Na de jól áll. Mennyibe kerül? Megvesszük jó?? Lesz egy ajándékom neked! - Akkor láttalak visszamosolyogni utoljára.- Vettünk neked is, de az fekete volt. A temetésen viselted, akkor is tovább sétálgattam melletted. Ott maradt abban a kis laká

Teljesen össze vagyok zavarodva. A szétesés, és a kialvatlanságtól. Betévedek haza fele egy pincébe. - Jó napot!  Olvastam a feliraton, hogy esküvői csokrokat készítenek. - Szétnézek szagolgatom a virágokat. - Jó napot!  Azok csak megrendelésre készülnek. Jól van? Kér egy pohár vizet? Üljön le! - Műanyagból nem készítenek véletlenül, ami olcsóbb? - Sajnos nem. Mi a baj, nagyon gondterhelt. - Több hete nem alszom, nem eszek, szédülök, kicsúszott minden a kezemből. Mi történik velem? - A gyűrűre nézek az ujjamon. Az öreg hölgy hátratekint. Rámosolyog valakire. Borotvált frissen vasalt zakójában ül az idegen, egy antik barna asztalnál és hozzám szól. - Maga életében először szerelmes ugye? - Öööö. Ezt meg, hogy érti? - Bízzon magában, mert most az. Meg találta az igazit!!! - Feláll megsimítja a mellette álló vállát, az ő kezén is karikagyűrű van. - Mi lesz, ha nem vagyok elég jó? - Jó? Maguk ketten biztos töké..... Végig sem hallgattam egyszerűen kirohantam az ajtón. Hi

Kicsit lehúztad a kötött pulcsit. Leveszed és rám teszed. Egy nyakláncot, ami nagyon fontos neked. - Ezt neked adom, bízok benned, soha nem bíztam ennyire. - Ez meg mi? Ez rajtad volt?? - Mindig ruha alatt hordom. Fordulj ide. Kikerekednek a szemeim, meglepődés sugárzik és  a különleges elhatározás benne. Kitágult a pupillám, mert rád nézek. Egy nyaklánc van most rajtam. Amikor egymás mellett ültünk és azt mondtuk milyen nehéz egy életre valakit rendeltetni. Körülöttünk lévők is mind erről beszélgettek. De mi már remélem meg maradunk egymásnak. Nem tudom levenni, addig amíg újra nem látlak rajtam lesz.  Vagy mindig, amikor távolabb vagyunk. A tiéd leszek. Csak is a tiéd.

Már sötétedett. Végig beszélgettünk szinte a napot. Csak álltam az ablak előtt, lehajoltam. Nem bírtad tovább. Mellém álltál. Lehúztad a nadrágomat, a bugyimat is. Én meg gyűrögettem a pólóm, hogy csak azért, se láss semmit. - Na ezt most tuti nem fogod vissza venni!!!  - Nevettél, fogdostad a fenekem közben. -  Aztán hirtelen beledobtad a bugyim a mosogatóba. - Hát ez vizes lett, így tényleg nem tudom felvenni. - Én is nevetek. De inkább a helyzeten, hogy alig hagyom magam. - Most bugyi nélkül menjek haza, azt szeretnéd??? - Ki próbálhatnád, nem kell az rád. Így nem is engedlek haza. Még nem csináltunk semmit. - Bevonszoltál a szobába.- Csak annyi maradt, hogy a földre tepertük le egymást a nagy izgalomban. Nem is az ágyra. Készen állsz. Készen állunk. Játszunk. Egy végjátékot, amit csak a testünk ad meg. Rossz vagyok, most már tudod. Nyúlj, hozzám sokszor, és addig nem leszel egyedül. Meg kell ezt újra tapasztalnom, hogy jöjjön utánad valaki értékesebb. Meg, hogy mi

Lehelj. Érints. Simogass. Tépj szét. Szedd le rólam. Harapj. Fogj le. Erősen. Durván. Tapogass. Simogass. Gyengén. Hitesd el. Szeress. Csókold. Remegj bele. Kötözz meg. Gyűlölj. Fojtogass. Ordítsd. Mindenhogy, mindenhol. Ezért vagyok itt. Élvezni. Élvezd, úgyhogy átlépjük még önmagunkat is. Csak pusztán vágyni, akarni, a gyönyört, amit átadunk. Lefojt a piros rúzsom.

Csináltam a vacsorát. Előveszem a hűtőből a befőttes üveget. Eszembe jut, hogy ezt te vetted. Kiveszek belőle egy uborkát.  Arra gondolok, hogy minél hamarabb meg akarom enni. Már nem találkozunk többet, én döntöttem így. Nincs meg az a valami. Csak a sok magányos uborka, amit a kezemben tartok hátha együtt lesz kettő újra, ahogy mi is. De mielőtt ez megtörténne, üres az üveg.  A szerelmes vagyok érzés, ami még soha nem talált rám. Csak te, beszorítva időhatárok közé.