Remember.

A fellépések egy étteremben voltak. Bent volt a buli.

Emlékszem ittuk a házi bort. Kint ültünk a teraszon, mindenki kijött hozzánk.

Azt hallgatták, hogy egymással szemben, filmekről könyvekről vitatkozunk.

Emlékszem.

Téged nem érdekelt senki más rajtam kívül. Mondták, hogy te egy híres fellépő vagy. 

Nem hallgattam a zenéidet soha. Mint egy átlagos ember úgy akartalak megismerni. 

Udvaroltál, amikor elfogyott az összes alkohol, elvittél és vettél nekem Gin Tonic-ot és bágyadtan nézted, hogy iszom és beszélek hozzád.  Akkor még másba voltam szerelmes. Velem akartál aludni, haza fele a vonaton nem akartad, hogy leszálljak. 

De másnap, amikor más mellett ébredtem, rájöttem megszereztél.

Lélekben a tiéd vagyok. Hónapokig gondoltam rád, és erre a napra. Aggódtam jól vagy-e. 

Vajon, hogyan éled az életed? De elnyomtam magamban az érzést, addig amíg szabad nem lettem. Rossz élethelyzetben, de új lehetőséggel élve újra végre találkozhattunk.

Emlékszem beléptem a világodba, akkor csókoltál meg először és nagyon béna volt.

Reggel felébredtem és meglepődtem, hogy hoztál az ágyba kávét, még soha nem tett velem senki ilyet. Elmentünk randizni a Budai Várba. Kihajoltam, az egyik bástyáról és azt mondtad, milyen bátor vagyok és hátulról fogtál, hogy ne essek le. 

Emlékszem akkor találtunk egy régi szökőkutat és leültünk oda beszélgetni a sötétben és milyen hihetetlen volt. A szüleid házában megkértél rá, hogy vanília pudingot főzzek neked, mert te nem tudsz. Emlékszem majdnem te etted meg az összeset, és hagytam, hogy hátha egy kicsit boldogabb leszel tőle. Kézen fogva sétáltunk a Lánchídon. Emlékszem az üres boros üveget cipeltem a kezemben és elmeséltem neked milyen jó lenne beleírni mit érzek és beledobni a Dunába, azóta is bánom, hogy nem tettük meg. Lefeküdtünk aludni, a holdfény beszűrődött az ablakon. Emlékszem azt mondtad: - Ilyenkor vagy a legszebb.

Eltűntél két napra, nem tudtam hol is kereshetnélek. Emlékszem, amikor utána találkoztunk, hogy haragudtam, de megfogtam a kezed és bíztam benned újra.

Mindenre emlékszem, csak soha nem ismerjük meg egymást többé.