Madách Imre: Az ember tragédiája. (Ádámok és Évák.)

A soproni Petőfi Színházban szerepeltem ebben a színdarabban.

Több mint 270-en voltunk soproni középiskolások,
akik jelentkeztek rá és részt vettek rajta.
Már kb. 3 hónappal előtte elkezdtünk próbálni az iskolában.

Mi Handlerosok két színt kaptunk az Eszkimót és a Párizsit. Az utóbbiban játszottam a néptömegben, voltak véres fejek, mert a párizsi forradalmat vittük színpadra.Számomra nem is az volt a fontos, hogy mi a szerepem, mert kicsi szerep volt, hanem az, hogy  a színházban a színészek mit élnek át.
Tudni milyen, ha forog színpad, milyen a színfalak mögött és, hogy gördül le a függöny.
A színházban is a próbák szépen zajlottak jó kis társaság jött össze:

Boros Zoltán színészúr és Nyírő Bea színésznő  vett minden diákot a keze alá, aki csak ebben fellépett.Minket Dömötör tanár úr és Szabina tanárnő vezényelt. Köszönjük nekik! Emlékszem először beültünk a színház egyik termébe, hogy Boros Zolinak felolvassunk és, hogy megmutassa maketten a színpadot és a játékteret.
A díszletet, jelmezt, zenét mindent nekünk kellett kitalálni.
Hihetetlen, hogy ilyen szuper dolgot hoztunk ki belőle jó csapat voltunk 
és a legfegyelmezettebbek.

A főpróbán megdicsért minket a színház igazgatója is. 
Osztálytársunk Dóri nagyon szépen énekelt a darabban.
A premieren díjakat is kaptak különböző iskolák, osztályok. 
Blanka tőlünk a legjobb mellék szereplőért kapott.

A Párizsi Színre én vettem át a legjobb jelmez díjat.

Jó érzés volt kezet fogni.
Az előadások szüneteiben profi színészek játszottak elöttünk és velük is meg ismerkedhetünk.
Új barátságok születtek, mi Diával összehaverkodtunk a Danival meg a Zolival. (:  
Chriss is szerepelt csak egy másik színben jó volt néha összefutni. :D

Luca volt minden előadásnál a kabalám ő köthette fel csak a piros kendőmet.♥ :P , és ő volt a rendezőnk is. :)

A taps rend volt a legjobb először féltek a rendezők, hogy nem fér fel ennyi gyerek a forgó színpadon, de sikerült.
Mi a Festőteremben öltöztünk, ami a színházhoz közel van.
Olyan jó volt ott lenni, mert miattunk állt üresen miközben tele szokott lenni festményekkel, és oda szoktunk menni kiállítást nézni.  

6 előadás közül az utolsó volt a legnehezebb úúgy visszamennék.

Nem leszek színész, de jó volt kipróbálni és betekintést nyerni.

 Ezentúl máshogy fogok ülni a nézőtéren. :)